- •Bohdan Hmelnickij vezette felszabadító háború ( 1648-1654)
- •A lengyel uralom elleni ukrán felszabadító háború újabb szakasza
- •Kozák- és parasztfelkelések a XVII. Század 20—30-as éveiben
- •Iván szulima
- •Az ukrán területek a „romlás” időszakában
- •Iván Vihovszkij (1657-1659)
- •Az ukrán államiság válsága
- •I. Bruhoveckij hetmanná választása
- •I. Bruhoveckij politikája
- •Harc a török-tatár agresszió ellen a XVII. Század második felében
- •1. Tatár pusztítások
- •2. Iván Szirko kisatamán
- •3. Csihirini hadjáratok
- •4. Hadjáratok
- •Harc az államiság megőrzéséért
- •1. A kozák vezetők oligarchiája
- •2. Iván Szamoljovics hetmansága (1672-1687)
- •Felszabadító mozgalom a Jobbparti Ukrajnában a XVII. Sz. Végén – a XVIII. Sz. Elején
- •Iván Mazeppa hetmansága (1687—1709)
- •Ukrán területek az északi háborúban
- •1. A háború kezdete. Az ukránok szerepe az északi háborúban
- •2. I. Mazepa céljai. A svédek támogatása
- •3. A Zaporizzsjai Szics az 1708-1709-es események idején
- •4. A poltavai csata
- •5. A háborút lezáró békeszerződés
- •Pilip Orlik hetmansága (1710-1742)
- •1. Hetmanválasztás
- •2. P. Orlik Alkotmánya
- •3. P. Orlik külpolitikája
- •I. Szkoropadszkij hetmansága (1708-1722)
- •1. I. Szkoropadszkij hetmanságának kezdete
- •2. Csatorna- és erődépítések. A néptömegek helyzete
- •3. Az 1720-1722-es cári rendeletek
- •Ukrán kultúra a XVI. Században és a XVII. Sz. Első felében
- •Irodalom
- •Vallási élet az ukrán területeken a XVII. Század első felében
- •A kijevi kozákság
- •1855-Ben, a jobbágyrendszer-ellenes megmozdulásokban a legjobban a Kijev vidéki parasztság jeleskedett.
- •Az UkrÁn területek társadalmi és gazdasági fejlődése a XIX. Sz. Második felében
- •1. A jobbágyság helyzete
- •2. Reformok a XIX. Sz. 60-70-es éveiben
- •1864. Január 1-jei zemsztvói reform
- •1864. November 20 – bírósági reform
- •1870. Június 16 - a városi önkormányzatok reformja
- •1862—1874- Katonai reform
- •3. Gazdasági fejlődés
- •4. A társadalmi-gazdasági helyzet a nyugatukrán területeken
- •5. A parasztság szociális rétegződése és ennek következményei a Dnyeperentúli Ukrajnában
- •Ukrán nemzeti mozgalmak
- •Nemzeti mozgalom a Dnyepermenti Ukrajnában
- •2. Nemzeti mozgalom a nyugatukrán földeken
- •Az ukrán nemzeti mozgalom
- •1. A vasárnapi iskolák bezárása
- •2. Valujev miniszter ukránellenes körlevele
- •3. A császári Emsi rendelet
- •4. Az ukrán nyelv elnyomatása a nyugatukrán vidékeken
- •5. A „hlopománok"
- •6. A titkos csoportok, az ukrán nemzeti mozgalom központjainak megalakulása
- •7. Mihajlo Drahomanov
- •8. A Moszkva-barátok
- •9. A narodovecek
- •10. Iván Franko tevékenysége
- •11. Nemzeti eszme Galícia ukrán pártjainál
- •12. A régi hromádák tagságának csoportosulása a „Kijevi Régiségek" című folyóirat körül
- •13. „A taraszisták baráti társasága"
- •14. Ukrán diáktársaságok
- •15. Az „Ifjú Ukrajna"
- •1. Tarasz Sevcsenko Péterváron
- •2. A kijevi illegálisok. Andrij Kraszovszkij
- •3. A lengyel felkelések ukrán részvevői
- •4. Forradalmi narodnyikok
- •5. A „Délorosz Munkásszövetség"
- •6. Illegális marxista körök az ukrán területeken
- •7. „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására"
- •Az ukrán migráció
- •1. A nemzeti kisebbségek
- •2. Az ukránok szociális és nemzetiségi elnyomása az Orosz Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchiában
- •3. Áttelepülések
- •1. A tömeges írástudatlanság az ukrán területeken
- •2. A középiskolai oktatás helyzete
- •3. Ukrán felsőfokú tanintézmények
- •4. A természettudományok és a műszaki tudományok vívmányai
- •5. Ukrán történelmi kutatások
- •6. Szépirodalom
- •7, Drámairodalom
- •9. Zene
- •10. Festészet. Szobrászat. Építészet
- •11. Népművészet
- •12. Híres kobzosok
Az ukrán migráció
1. A nemzeti kisebbségek
Ukrajna lakossága jelentősen növekedett a XIX. század második felében. A parasztok milliói, miután a nyugat-ukrán területeken eltörölték az úrbért és a Dnyepermenti Ukrajnában a jobbágyságot, már teljesen önállóan rendelkezhettek sorsuk fölött. Ez, és a falusi lakosság jobb egészségügyi ellátása a (zemsztvói orvosok által) biztosította a feltételeket a népesség természetes szaporodásához.
Növekedett a nemzeti kisebbségek lélekszáma. A XIX. század végén Ukrajnában az orosz lakosság csaknem. 12 százalékot tett ki. A legtöbb orosz volt a hivatalnokok és a munkások között a Balparti, valamint Dél-Ukrajnában. Itt már az eloroszosodott ukránokkal együtt a lakosság többségét alkották.
A Jobbparton a legnépesebb nemzetiségi kisebbség a lengyel volt, mint azelőtt is, bár számuk 10 százalékkal csökkent a XIX. század végén. Bár az egész Ukrajnában a nemesek között első helyen álltak (60 százalék), a lengyel nemesség (különösen a kisnemesek) száma csökkent: egyeseket Szibériába száműztek a felszabadítási mozgalomban való részvételért, mások eladták birtokukat és a városba költöztek, ahol hivatalnokok, vállalkozók vagy tanítók lettek.
A tősgyökeres nemzetiségi kisebbségek közül a legnagyobb népszaporulat a zsidók körében volt észlelhető. Az izraelita vallás támogatta a többgyerekes családokat, a gyermekek egészségével pedig az egész zsidó hitközség törődött az adott településen. A zsidóknál hagyománnyá vált a kölcsönös segítségnyújtás. A kapitalista (piaci) viszonyok megerősödése segítette a zsidó lakosság számára hagyományos vállalkozói tevékenységét a kereskedelemben és az iparban. Sok zsidó gyarapította a munkásság és az értelmiség (orvosok, jogászok, újságírók stb.) sorait is.
A XIX. század végén a zsidó lakosság részaránya 8 százaléka volt általában az összlakosság és 33 százaléka Ukrajna városi lakosságának. A Jobbparti Ukrajnában, mely a cári törvények szerint a zsidók letelepedési zónájához tartozott (csak itt lehetett végleg letelepedniük), még magasabb volt ez a szám: 12,5, illetőleg 80 százalék. Tehát a jobbparti kisvárosok túlnyomórészt zsidó városok voltak, ahol teljes mértékben uralkodó volt a zsidó közösség a maga kultúrájával, szokásaival vallásával és nyelvével. A XIX. század második felében Ukrajna nagyvárosaiban számbelileg nőtt a zsidó lakosság, bár itt leginkább eloroszosodott. A világ egyik legnépesebb zsidó közössége Odesszában volt. Itt a XIX. század végén a város lakosságának több mint a fele zsidó volt.
A XIX. század két utolsó harmadában a zsidóság száma Kelet-Galíciában kétszeresére (6-ról 12 százalékra) nőtt. De a lakosság már itt is ellengyelesítette őket. A városi lakosok körében a zsidók részaránya legalább 40 százalékot tett ki. Bár voltak kisvárosok, ahol a lakosságnak a 70 százaléka volt zsidó (például Brodi). így a 80 galíciai városból, melyek mindegyikének 12 ezer lakosa volt, 59-ben zsidók alkották a lakosságnak több mint a felét. Általában a galíciai városokban a lengyel lakosság volt túlsúlyban, a falvakban pedig az ukrán. Kelet-Galícia teljes népességét tekintve a falvakban 62 százalék ukrán élt. Bukovinában sem volt sokkal kevesebb ukrán (40 százalék). A többi: román 34, zsidó 13 és német 8 százalék.
Kelet-Galíciától eltérően, ahol az ukrán nyelvű görög katolikus egyház köré tömörült az ukrán lakosság Észak-Bukovina ukrán lakosságára (szinte egészében pravoszláv volt) jelentősen hatottak a románok, akiknek soraiból került ki a papság, s az istentiszteletek itt román nyelven folytak. Kárpátalján a politikailag uralkodó magyarság a közoktatáson keresztül hatott az ukránokra, akik a lakosság nagyobb részét alkották, s laktak itt még zsidók, szlovákok és németek is. A német lakosság az összlakosság 2 százalékát tette ki, azaz 1 millió főt. A krími tatárok és a románok fél-félmillióan voltak. Továbbá, a XX. század elején a következő nemzetiségi kisebbségeket is számon tartották Ukrajnában: 200 ezer bolgár, 140 ezer görög, 50 ezer örmény, 38 ezer cseh, 13 ezer szlovák. Angol, francia, olasz és más nyugat-európai nemzetiségű egyének csak elvétve éltek a XX. század elején Ukrajna városaiban.