10. Iván Franko tevékenysége

-

Iván Franko támogatta a narodovecek kulturális és felvilágosító tevékenységét, akik elérték azt, hogy a XIX. század végén a „Proszvitának" Galíciában 19 alapszervezete és 816 könyvtára volt.

Azonban nem tudott egyetérteni azzal, hogy meghunyászkodtak a hatalom előtt. Legjobban az a propaganda háborította fel őt melyet a narodovecek a 90-es években a társadalmi élet úgynevezett „új érájáért" indítottak. Arról volt szó ugyanis, hogy a narodovec képviselők a galíciai szejmben fenntartás nélkül lojálisak legyenek és köz­ben, ahogy Franko mondta, „hallgassanak a nép sé­relmeiről". Galícia közigazgatási hivatalaiban néhány hivatalnoki székhez jutva, a narodovecek felesküdtek arra, hogy hittel és igazul fogják szolgálni a Habs­burg-monarchiát: ezzel pedig elfogadták az örökös idegen hatalmat és az ukránság területi feldara­boltságát.

11. Nemzeti eszme Galícia ukrán pártjainál

Az Orosz-ukrán Radikális Pártot 1890-ben szervezték meg. Ez a párt arra törekedett, hogy megszilárdítsa a társadalmi élet alapjainak tudományos szocialista és demokratikus eszméit, felhasználja a tudomány, a kultúra eredményeit és az információs eszközöket a nemzeti öntudat és a szolidaritás növelésére az ukrán-orosz néptömegekben. A párt programjához 1895-ben elfogadtak egy nagyon fontos kiegészítést: nyilatkozatot, hogy a szocialista eszmék megvalósítása csakis az orosz-ukrán nép teljes politikai önállósága esetén lehetséges.

Az ellenfelek bírálatai és a hatósági üldöztetés ellenére Galíciában fejlődött a társadalmi-politikai mozgalom szocialista ága is. Pozícióit az ukrán nemzeti eszmére támaszkodva akarta megerősíteni. Az újonnan szervezett Ukrán Szociál­demokrata Pártban ennek az ágazatnak Mikola Hankeviccsel az élen még állami irányzata is lett — programkövetelése az ukrán nép szabad államáról szólt, szabad köztársaságáról.

Az ugyanebben az évben megalakult Nemzeti-demokratikus Párt fő célként vette fel programjába az ukránok felszabadításáért folytatott küzdelmet: „El kell érni azt, hogy az egész ukrán-orosz nép egyesüljön idővel egy egységes nemzeti szervezetbe”. Julián Romancsuk volt a vezetője, Iván Frankónés Mihajlo Hrusevszkij is támogatta ez a nézetet.

12. A régi hromádák tagságának csoportosulása a „Kijevi Régiségek" című folyóirat körül

A XIX. század 80-as és 90-es éveiben a hromádák tagsága a „Kijevi Régiségek" című lap szerkesztősége köré csoportosult, melyet 1882-ben alapí­tottak Kijevben. 25 éves fennállásának ideje alatt ez volt a Dnyepermenti Ukrajna egyetlen ukrán nyelvű folyóirata, mely nagyon népszerű volt az értel­miség köreiben és elősegítette az ukrán nemzeti öntudat megerősödését és terjedését. Amikor az orosz cárizmus kegyetlenül üldözte az ukrán kultúrát, nyelvet, provokatív módon kulturális és politikai szeparatizmussal vádolta a nemzeti szellemű ukránokat a „Kijevi Régiségek" kellőképpen óvatos volt a társadalmi-politikai anyagok publikálásában, több figyelmet szentelt a történelmi, néprajzi, szépirodalmi cikkeknek, mert ez is hasznos volt a nemzeti újjászületés szempontjából. A folyóiratban nemcsak a kelet-, de a nyugatukrán területek tudósainak és íróinak műveit is publikálták.