2. P. Orlik Alkotmánya

P. Orlik cseh bárói családból származott. 1672-ben szü­letett. P. Orliko I. Mazepa főírnokaként be volt avat­va a XII. Károly svéd és Leszczyn­ski Szaniszló lengyel királlyal foly­tatott titkos tárgyalásokba.

Ő volt a szerzője annak a latin nyelven írott állami alkotmánynak, amelyet az új zaporizzsjai hetman megválasztásakor hirdettek ki. Az alkotmány fő cikkelyei jogi­lag megerősítették az ukrán területek függetlenségét és a B. Hmelnickij idejében fennállt határait.

Az alkotmány az államhatalom legfőbb szervének a kozák parla­mentet (sztársinák tanácsa) jelölte meg, amelynek tagjai a fő sztársina, az ezredesek, Zaporizzsja képviselői és minden ezred egy-egy küldöttje. A parlamentnek évente háromszor kellett volna összeülnie. A Zapo­rizzsjai Had jogainak és privilégiu­mainak, valamint a Balparti és a Jobbparti Ukrajna függetlenségének szavatolója a svéd király személye volt, ami megegyezett a korabeli nemzetközi joggyakorlattal.

Ugyanakkor a korabeli ukrajnai politikai körülményekre való tekin­tettel az alkotmány nem léphetett életbe, de az ukrán nép történetében a jogi és társadalmi-politikai gondol­kodás jelentős emléke.

3. P. Orlik külpolitikája

Életének további részét an­nak szentelte, hogy diplomáciai és katonai támogatást szerezzen a kölünböző államok részéről az ország felszabadításának ügyéhez. Külön­böző szerződések születtek, sőt már 1711 elején a tatárokkal közös had­járat indult az ukrán területekre, ami azonban sikertelen volt. P. Orlik dip­lomáciai erőfeszítései nem vezettek eredményre, mert az ügyben érdekelt minden állam (Törökország, a Krími Kánság, Oroszország, Lengyelország, Svédország stb.) csak a saját érde­keire volt tekintettel.

1714-ben P. Orlik család­jával együtt Törökországból átköltö­zött Svédországba. Néhány sztársina is követte, néhányan pedig éltek az I. Péter által meghirdetett am­nesztiával és hazatértek az ukrán területekre. Egy oroszellenes államkoalíció meg­teremtése reményében P. Orlik or­szágról országra járt, számos ural­kodóval és követtel tárgyalt, erőfeszítései nem vezettek eredményre. 1742-ben meghalt.

I. Szkoropadszkij hetmansága (1708-1722)

1. I. Szkoropadszkij hetmanságának kezdete

A Hluhivban megválasztott het­man, Iván Szkoropadszkij 1646 körül született a Jobbparti Uk­rajnában.

Bár I. Szkoropadszkij I. Mazepa híveinek táborába tartozott, mégsem állt át vele együtt a svédek oldalára, de egyetlen hivatalos dokumentum­ban sem írta elődje neve elé az ak­koriban kötelező „áruló Mazepa" ki­fejezést, ehelyett „volt hetman"-nak titulálta. Amikor 1718-ban küldött­séggel járt Moszkvában, éppen ak­kor került sor Alekszej cárevics ki­végzésére, akit azzal vádoltak, hogy összeesküvést szervezett az apja, I. Péter cár ellen. Szkoropadszkij hetman megtagadta a részvételt a kivégzésen. Pilip Orlik úgy emlegette Szkoropadszkijt mint „nagy és szeretett barátját".

Szkoropadszkij mellé rögtön megválasztása után megfigyelőt állí­tottak. I. Péter az ukrán területekkel szembeni politikájának első egyértelmű megnyilvánulása az volt, hogy megtagadta a hetman és a kozák előkelőségek által előter­jesztett szerződéses cikkelyek aláírá­sát. Pontosabban az aláírást „ked­vezőbb időkre" halasztotta.

1715 elején cári rendelet jelent meg, amely új rendet állapított meg az ezredben a sztársinák és a szá­zadosok megválasztására. Minden tisztségre 2-3 személyt választottak ki, akik közül a hetman nevezte ki azt, akit megfelelőnek tartott. Ezután a megválasztott személynek F. Pro­taszjev (cári megfigyelő) jelenlétében kellett esküt ten­ni. A kozák sztársinába idegeneket, moldovánokat és szerbeket is kezd­tek beválasztani.