4. Az ukrán nyelv elnyomatása a nyugatukrán vidékeken

A nyugatukrán területeken az oktatás főleg német, lengyel, román és magyar nyelven folyt az iskolákban. Galíciában az ukrán lakosság nyomására ukrán gimnáziumokat nyitottak, azonban minden ukrán gimnázium mellé legalább két lengyelt is. Eközben nem változott a tanárok fizetése sem, pedig a XIX. század 80-as 90-es éveiben az iskolai költségvetés megháromszorozódott.

A kárpátaljai ukrán iskolákban sem volt tankönyv, az állami iskolákban magyar nyelvű oktatás folyt.

Kárpátalján, Galíciában és Bukovinában nem volt szabad semmilyen beadványt vagy egyéb okmányt ukrán nyelven benyújtani. Az ukrán földrajzi neveket lengyelre, németre, románra, magyarra cserélték.

5. A „hlopománok"

A nemzeti öntudatot elsőkként a Dnyepermenti Ukrajnában a kijevi egyetem diákjai kezdték ébreszteni. Az 50-es évek végén megalakították a „hlopománok" titkos társaságát, melynek tagjai voltak Volodimir Antonovics, Borisz Poznanszkíj, Tadej Rilszkij, Anatol Szvidnickij és mások, akik közeledni akartak a néphez, hogy védelmezzék szociális érdekeit és élesszék az öntudatos hazafiságot. Hlopománoknak (a lengyel hlop-paraszt szóból) vagy hohlománoknak (a becsmérlő hohol-ukrán gúnynévből) rosszindulatúan nevezték el őket. Magukat ukránofíleknek, azaz ukránbarátoknak nevezték, és ezzel a névvel illették az ukrán nemzeti mozgalom minden részvevőjét a rendőri és nyomozói körökben.

A hlopománok ideológusa Volodimir Antonovics volt, a kijevi egyetem történész-bölcsész diákja, aki 1860-ban végezte el az egyetemet, később ugyan­ennek a tanintézménynek lett a professzora. A lengyel ifjúság egy csoportját élükön Antonoviccsal megalakították az új illegális ellengyelesedett ukrán raznocsinyec (nem nemesi származású) ifjúsági csoportot (melyet később hlopománoknak neveztek el). A hlopománok végső stratégiai céljukat a cárizmus, a jobbágyság eltörlésében és egy demokratikus köztársaság létrehozásában látták, ahol oroszok, ukránok és lengyelek közösen, szabad akaratukból élnek. Elkép­zelésük megvalósítását a műveltség terjesztésével kezdték a falusiak körében, nemzeti és társadalmi-politikai öntudatuk erősítésével.

Falusi ruhát öltve a hlopománok rendszeresen járták a falvakat. Némelyük számára ez a falujárás börtönnel végződött és nyomozással, az akkor igen veszélyes „kommunista társaság megalakításáért" vád alapján. A besúgók azzal vádolták a hlopománokat, hogy kommunista szervezetet akarnak létrehozni s felkelést szítani az ukrán faluban. A hlopománokra nem sikerült rábizonyítani, hogy valóban kommunista propagandát folytatnak, azonban ettől az időtől kezdve titkos rendőri megfigyelés alá helyezték őket.

6. A titkos csoportok, az ukrán nemzeti mozgalom központjainak megalakulása

A hlopománok társasága berekesztette működését az 1860-6l-es év fordulóján részvevőinek elhatározására. A kijevi egyetem más hallgatóival együtt (köztük Pavlo Csubinszkijjal, a Szinyohubij-fivérekkel, Iván Kászjanenkóval, Mihajlo Drahomanovval) megalkották az „Ukrán közösség" titkos társaságot, melynek legális propaganda munkája a vasárnapi iskolákban összpontosult.

A cári hatóságok figyelni kezdték a társaság tevékenységét. Pétervárra nyugtalanító hírek érkeztek arról, hogy a társaság tagjai az ukrán kormányzóságokban tett utazásaik alkalmával közelednek az egyszerű néphez, írni - olvasni tanítják őket és hogy fokozatosan az önkényuralom ellen fordítják őket. Rámutattak arra is, hogy az Orosz Birodalom fővárosában szintén működik egy ukrán társaság, mely az „Alap" című folyóirat köré csoportosul.

Ez az első ukrán irodalmi, művészeti és publicisztikai folyóirat havonta jelent meg Péterváron 1861—1862 folyamán Vaszil Bilozerszkij, Mikola Kosztomarov és Pantelejmon Kulis, az egykori Cirill és Metód Társaság tagjai szerkesztették. A folyóirat védelmezte az ukrán ügyet, erősítette a nemzettudatot. A folyóiratban ukrán nyelven közölték Tarasz Sevcsenko és mások irodalmi műveit. A cenzúra fokozott nyomására a folyóirat a szerkesztők önszántából szűnt meg.

A társaságok gyakorlati tevékenysége főképp kulturális és az oktatási intézkedések megvalósítására szorítkozott. A társaságok tagjai közül sokan részt vettek a vasárnapi iskolák munkájában, ukrán tan­könyveket bocsátottak ki, gyűjtötték és sajtó alá rendezték a népköltészeti műveket.

A 70-es években újjá­születtek a társaságok (hromadák) Ukrajnában. A cári önkényuralom megdöntése volt a cél. Kijev, Poltava és Odessza tagságának kong­resszusa egy tanácsot választott (Volodimir Antonovics, Vilijam Berenstam, Mihajlo Drahomanov, Olekszandr Ruszov, Pavlo Csubinszkij stb.), mely az összes ukrán társaság szövetségének központi

Ukrajna tudományos és társadalmi életében fontos esemény volt 1874-ben a III. Összorosz Archeológiai Kongresszus megrendezése Kijevben a legaktívabb társaságok részvételével A kongresszus munkájában 121 tudós vett részt Ukrajna különböző városaiból, és munkájának idején régészeti leletek, régi ukrán földrajzi térképek kiállítását is megrendezték.