Az ukrán nemzeti mozgalom

1. A vasárnapi iskolák bezárása

Az ukrán nemzet egységesülési folyamatát az ukrán nemzeti mozgalom aktivizálódása kísérte. Ebben a mozgalomban az Ukrajnában uralkodó biro­dalmak fenyegetést láttak, ezért uralkodó köreik gondoskodtak arról, hogy ez a mozgalom ne öltsön tömeges jelleget. Ehhez mindenekelőtt arra volt szükség, hogy megállítsák az ukrán értelmiség kulturális felvilágosító intézkedéseit. A cári hatalom nem nézte jó szemmel, hogy néhány iskolában Ukrajnában a tanítás nem a hivatalos orosz, hanem ukrán nyelven folyt és hogy engedély nélkül bevezették a történelemtanítást nem hivatalos tankönyvekből.

Tartottak attól, hogy az ukrán nyelvű oktatás a néptömegeket elidegeníti majd az Orosz Birodalomtól. Hangoztatták, hogy az ukrán nyelv nem önálló nyelv, hanem az orosz nyelvjárása, s aki ukrán nyelven publikál, annak az a célja, hogy Ukrajnát elszakítsa Oroszországtól.

Amikor a 60-as évek elején kitört a lengyel nemesi felkelés, amely átterjedt a Jobbparti Ukrajnára is, az orosz reakciósok a sajtóban az ukrán nemzeti mozgalom azonnali megfékezésére hívtak fel, mert attól féltek, hogy az fel­kelésbe csaphat át az Orosz Birodalom ellen.

Pétervárra sorra érkeztek a titkos jelentések a cárizmus védelmezőitől a vasárnapi iskolák tanítóinak forra­dalmi propagandájáról mind Oroszországban, mind Ukrajnában. Erre válaszul II. Sándor cár 1862. június 12-én kiadta a „legfelsőbb parancsot", hogy mindenhol zárják be a vasárnapi iskolákat, mert ezeket „olyan személyek hatására és közreműködésével nyitották meg, akiknek feladata az államhatalom megingatása volt. "

2. Valujev miniszter ukránellenes körlevele

Valujev, a cári belügyminiszter 1863. július 18-án kiadott és minden ukrán kormányzóságba elküldött egy körlevelet (rendelkezést), melyben szigorúan megtiltotta az ukrán nyelvű tankönyvek és általában minden elemi iskolai könyv nyomtatását. Az ukrán nyelvű oktatást politikai propagandának tartották és azokat, akik ezt művelték, azzal vádolták, hogy olyan nézeteket vallanak, melyek ellenségesek Oroszországgal szemben és Kisoroszország számára végzetesek.

Valujev körlevelének az a kijelentése, hogy ukrán nyelv nem volt, nincs és nem is lesz, nyíltan tükrözte a cári kormány egész belpolitikájának ukránellenességét.

3. A császári Emsi rendelet

Mihajlo Juzefovics ukrán származású poltavai földesúr, a kijevi főkormányzó magas beosztású hivatalnoka a 70-es években ajánlotta a cárnak, hogy fokozzák az ukrán nyelvet tiltó intézkedéseket, mert akik népszerűsítik, azok köztársasági rendszerű szabad Ukrajnát akarnak hetmannal az élén.

A cári önkényuralom védelmezőjét Pátervárra hívták, ahol felvették az újonnan szervezett titkos bizottságba, melynek az volt a feladata, hogy intézkedéseket dolgozzon ki az ukránbarátok ellen. Csaknem egy évig működött a bizottság, és arra a következtetésre jutott, hogy ha megengedik a külön irodalmat az egyszerű ukrán nép nyelvén, ez erős alapot adna ahhoz a meggyőződéshez, hogy lehetséges Ukrajna elszakadása Oroszországtól.

Az ukránság elleni harc a titkos bizottságnak annyira fontos és sietős volt, hogy a cárt még a német üdülővároskában, Jemsben pihenése és gyógy­kezeltetése idején is bátorkodtak megzavarni. II. Sándor, akit aggasztottak az ukrán nemzeti mozgalomról érkező hírek, kegyesen fogadta a bizottság küldötteit és azonnal, 1876. május 18-án aláírta Juzefovics határozat tervezetét az ukrán írásbeliség teljes betiltásáról. Ezzel az okmánnyal, melyet a kortársak Jemsi rendeletnek vagy „Juzefovics törvénynek" neveztek el, megtiltották nemcsak azt, hogy ukrán nyelven jelenjenek meg a művek és a fordítások (akár a dalszövegek is), de azt is, hogy az Orosz Birodalomba behozzák a külföldön nyomtatott ukrán könyveket és brosúrákat. Megtiltották azt is, hogy ukrán színműveket adjanak elő, ukrán dalesteket vagy irodalmi esteket rendezzenek.

III. Sándor trónra lépésének első évében (1881) némi engedményekre szánta el magát az ukrán nemzetiségi kérdésben. A belügyminisztérium Ukrajna kormányzósá­gaiba egy „magyarázatot" küldött szét a Jemsi rendelethez. A korábban engedélyezett ukrán nyelvű szépirodalmi művek és történelmi dokumentumok mellett megengedték a szótárak kiadását is, de megkövetelték, hogy mindezt orosz ábécével nyomtassák. Az ukrán nyelvű színi előadásokra mostantól kezdve a kormányzósági hivatal adta ki az engedélyt.

Mindemellett azonban a „Juzefovics-törvény" érvényben maradt. Nem törölték el, sőt időről időre újabb titkos rendeleteket dolgoztak ki az ukrán nyelv ellen. 1895-ben pl. tartalmuktól függetlenül betiltották az ukrán olvasókönyvek nyomtatását. Az Ukrajna nevet a cári cenzúra a nyomtatásban a megalázó „Kisoroszorzág" elnevezésre cserélte fel.