2. Nemzeti mozgalom a nyugatukrán földeken

A nyugatukrán területeken az oktatás főleg német, lengyel, román és magyar nyelven folyt az iskolákban. Galíciában az ukrán lakosság nyomására ukrán gimnáziumokat nyitottak, azonban minden ukrán gimnázium mellé legalább két lengyelt is.

• Narodovecek

Az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt levő néptömegek egyesülési mozgalmát a kulturális és ukrán anyanyelvi oktatási törekvéseit a narodovecek akarták irányítani. Megszerezve a Dnyepermenti Ukrajna nemzeti mozgalma aktivistáinak támogatását, a naro­dovecek sok mindent tettek. Sevcsenko Kobzosának népszerűsítésével emelték a néptömegek műveltségi színvonalát, a falvakban és a városokban könyvtárakat hoztak létre, műkedvelő önképző köröket, koncerteket és színelőadásokat szerveztek. A narodovecek sorait a diákok és a tanítók gyarapították. Állandó vagy ideiglenes lakhelyükön önként vállalták a kulturális és felvilágosító munkát a néptömegek körében.

A lvivi narodovecek kezdeményezésére itt 1868-ban megalakult a Proszvita társaság, mely arra volt hivatott, hogy tanítsa és művelje a népet, 1873-ban pedig a Sevcsenko Társaság, melynek célja az ukrán nyelv és irodalom fejlesz­tése volt. Lvivben a narodovecek nyomdát nyitottak. Galícia lett az ukrán nyelvű könyvnyomtatás központja. A narodoveci újságokban és folyóiratokban (a leghosszabb ideig működtek és a legnép­szerűbbek voltak a „Pravda" és a „Tett"), valamint egyes kiadványokban publikáltak a dnyepermelléki ukrán írók is.

Iván Franko támogatta a narodovecek kulturális és felvilágosító tevékenységét, akik elérték azt, hogy a XIX. század végén a „Proszvitának" Galíciában 19 alapszervezete és 816 könyvtára volt. „Fejlődj, magas tölgy” c. költeményében (1883) az egységes Ukrajna eszméjét juttatja kifejezésre.

Azonban nem tudott egyetérteni azzal, hogy meghunyászkodtak a hatalom előtt. Legjobban az a propaganda háborította fel őt melyet a narodovecek a 90-es években a társadalmi élet úgynevezett „új érájáért" indítottak. Arról volt szó ugyanis, hogy a narodovec képviselők a galíciai szejmben fenntartás nélkül lojálisak legyenek és köz­ben, ahogy Franko mondta, „hallgassanak a nép sé­relmeiről". Galícia közigazgatási hivatalaiban néhány hivatalnoki székhez jutva, a narodovecek felesküdtek arra, hogy hittel és igazul fogják szolgálni a Habs­burg-monarchiát: ezzel pedig elfogadták az örökös idegen hatalmat és az ukránság területi feldara­boltságát.

• Moszkva-barátok

Az úgynevezett Moszkva-barátok arra szólították a néptömegeket, hogy egyesüljenek az Orosz Birodalommal, melynek vezető köreitől a Moszkva­-barátok nemcsak ideológiai támogatást, de titkos pénzbeli juttatásokat is kaptak, amit a nyugatukrán lakosság körében folytatott propagandára használtak fel, annak az eszmének a terjesztésére, hogy ukrán nép nincs is és csak egy pánorosz nép van a Kárpátoktól a Kamcsatkáig.

A legszorgalmasabban igyekeztek bevezetni ezt a keverék orosz nyelvet a kárpátaljai Moszkva-barátok Adolf Dobrjanszkij vezetésével. Az ungvári „Templomi újság" szerkesztője, Iván Rakovszkij azt bizonygatta, hogy ukrán nép és ukrán nyelv nincs, csak egy egységes orosz nyelv és egy egységes orosz nép létezik.

• A lengyel felkelések ukrán részvevői

1860. decemberében a kijevi egyetem diákja, Jevhen Mosszakovszkij a Kijevi Katonai Szakiskolában egy illegális csoportot létesített, melynek tagjai (pl.A. Gercen, Ny. Csernisevszkij) T. Sevcsenko műveit olvasták, nép­szerűsítették munkásságukat eszmetársaik körében. Az illegálisan szervezkedők célja az volt, hogy előkészítsék az ukrán parasztság felkelését a lengyel felszabadító mozgalom megsegítésére, mely a 60-as évek kezdetén aktivizálódott. Ezt szerette volna az ukrán ifjúság egy másik csoportja is Kijevben, melyet 1862-től a gimnázium végzős diákja, Volodimir Szinyohub vezetett. A falvakban a csoport tagjai „kobzos esteket" szerveztek, ahol a falusiak körében feljegyezték a nép­költészeti alkotásokat, feleltek a falusiak kérdéseire az aktuális társadalom­politikai életből, megmagyarázták az értelmiség társadalmi mozgalmának távlati céljait.

Az 1861-1862-es év folyamán, letartóztatásáig Kraszovszkij aktívan terjesztette Sevcsenko műveit és A. Gercen külföldi forradalmi kiadványait. a város demokratikus köreiben, forradalmi agitációs munkát fejtett ki a parasztság körében az egész Kanyivi járásban. Megtudva, hogy a városban állomásozó katonaságot a parasztmozgalom elfojtására irányítják, Kraszovszkij egy felhívást .írt és terjesztett a katonák körében, hogy ne vegyenek részt a megtorlásokban. A forradalmárt Szibériába száműzték. Ott nemsokára belehalt a kényszermunkába.

1863-ban Lengyelországban kitört a nemzeti felszabadító felkelés.

A lengyel felkelők soraiban akkor legalább 300 egykori cári katonatiszt harcolt: oroszok, ukránok, beloruszok. Lengyelország területén Lublin városka közelében harcolt egy partizáncsapat Iván Necsajjal az élén.

A Balparti Ukrajnában, ahol akkor szintén len­gyel felkelő csapatok harcoltak, a „Föld és szabad­ság" szervezet tagjai a lakosság és a cári hadsereg körében röplapokat terjesztettek a felszabadító harc támogatására. A lengyel felszabadító mozgalom vezetői Lengyelországot az 1772-es határok között akarták visszaállítani (azaz a Jobbparti Uk­rajna hozzácsatolásával), az ukrán parasztságot közömbössé, sőt mondhatni ellenségessé tette a lengyel felkelés iránt.

1864-ben a felkelést a cári hadsereg elfojtotta.

• -

  Nemzeti eszme Galícia ukrán pártjainál

Orosz-ukrán Radikális Párt - 1890-ben szervezték meg. Arra törekedett, hogy megszilárdítsa a társadalmi élet alapjainak tudományos szocialista és demokratikus eszméit, felhasználja a tudomány, a kultúra eredményeit és az információs eszközöket a nemzeti öntudat és a szolidaritás növelésére az ukrán-orosz néptömegekben.

Ukrán Szociál­demokrata Párt - programkövetelése az ukrán nép szabad államáról szólt, szabad köztársaságáról. Mikola Hankevics egyik legnépszerűbb tagja.

Nemzeti-demokratikus Párt - fő célként vette fel programjába az ukránok felszabadításáért folytatott küzdelmet. Julián Romancsuk volt a vezetője, Iván Frankónés Mihajlo Hrusevszkij is támogatta ezt a nézetet.