- •Bohdan Hmelnickij vezette felszabadító háború ( 1648-1654)
- •A lengyel uralom elleni ukrán felszabadító háború újabb szakasza
- •Kozák- és parasztfelkelések a XVII. Század 20—30-as éveiben
- •Iván szulima
- •Az ukrán területek a „romlás” időszakában
- •Iván Vihovszkij (1657-1659)
- •Az ukrán államiság válsága
- •I. Bruhoveckij hetmanná választása
- •I. Bruhoveckij politikája
- •Harc a török-tatár agresszió ellen a XVII. Század második felében
- •1. Tatár pusztítások
- •2. Iván Szirko kisatamán
- •3. Csihirini hadjáratok
- •4. Hadjáratok
- •Harc az államiság megőrzéséért
- •1. A kozák vezetők oligarchiája
- •2. Iván Szamoljovics hetmansága (1672-1687)
- •Felszabadító mozgalom a Jobbparti Ukrajnában a XVII. Sz. Végén – a XVIII. Sz. Elején
- •Iván Mazeppa hetmansága (1687—1709)
- •Ukrán területek az északi háborúban
- •1. A háború kezdete. Az ukránok szerepe az északi háborúban
- •2. I. Mazepa céljai. A svédek támogatása
- •3. A Zaporizzsjai Szics az 1708-1709-es események idején
- •4. A poltavai csata
- •5. A háborút lezáró békeszerződés
- •Pilip Orlik hetmansága (1710-1742)
- •1. Hetmanválasztás
- •2. P. Orlik Alkotmánya
- •3. P. Orlik külpolitikája
- •I. Szkoropadszkij hetmansága (1708-1722)
- •1. I. Szkoropadszkij hetmanságának kezdete
- •2. Csatorna- és erődépítések. A néptömegek helyzete
- •3. Az 1720-1722-es cári rendeletek
- •Ukrán kultúra a XVI. Században és a XVII. Sz. Első felében
- •Irodalom
- •Vallási élet az ukrán területeken a XVII. Század első felében
- •A kijevi kozákság
- •1855-Ben, a jobbágyrendszer-ellenes megmozdulásokban a legjobban a Kijev vidéki parasztság jeleskedett.
- •Az UkrÁn területek társadalmi és gazdasági fejlődése a XIX. Sz. Második felében
- •1. A jobbágyság helyzete
- •2. Reformok a XIX. Sz. 60-70-es éveiben
- •1864. Január 1-jei zemsztvói reform
- •1864. November 20 – bírósági reform
- •1870. Június 16 - a városi önkormányzatok reformja
- •1862—1874- Katonai reform
- •3. Gazdasági fejlődés
- •4. A társadalmi-gazdasági helyzet a nyugatukrán területeken
- •5. A parasztság szociális rétegződése és ennek következményei a Dnyeperentúli Ukrajnában
- •Ukrán nemzeti mozgalmak
- •Nemzeti mozgalom a Dnyepermenti Ukrajnában
- •2. Nemzeti mozgalom a nyugatukrán földeken
- •Az ukrán nemzeti mozgalom
- •1. A vasárnapi iskolák bezárása
- •2. Valujev miniszter ukránellenes körlevele
- •3. A császári Emsi rendelet
- •4. Az ukrán nyelv elnyomatása a nyugatukrán vidékeken
- •5. A „hlopománok"
- •6. A titkos csoportok, az ukrán nemzeti mozgalom központjainak megalakulása
- •7. Mihajlo Drahomanov
- •8. A Moszkva-barátok
- •9. A narodovecek
- •10. Iván Franko tevékenysége
- •11. Nemzeti eszme Galícia ukrán pártjainál
- •12. A régi hromádák tagságának csoportosulása a „Kijevi Régiségek" című folyóirat körül
- •13. „A taraszisták baráti társasága"
- •14. Ukrán diáktársaságok
- •15. Az „Ifjú Ukrajna"
- •1. Tarasz Sevcsenko Péterváron
- •2. A kijevi illegálisok. Andrij Kraszovszkij
- •3. A lengyel felkelések ukrán részvevői
- •4. Forradalmi narodnyikok
- •5. A „Délorosz Munkásszövetség"
- •6. Illegális marxista körök az ukrán területeken
- •7. „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására"
- •Az ukrán migráció
- •1. A nemzeti kisebbségek
- •2. Az ukránok szociális és nemzetiségi elnyomása az Orosz Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchiában
- •3. Áttelepülések
- •1. A tömeges írástudatlanság az ukrán területeken
- •2. A középiskolai oktatás helyzete
- •3. Ukrán felsőfokú tanintézmények
- •4. A természettudományok és a műszaki tudományok vívmányai
- •5. Ukrán történelmi kutatások
- •6. Szépirodalom
- •7, Drámairodalom
- •9. Zene
- •10. Festészet. Szobrászat. Építészet
- •11. Népművészet
- •12. Híres kobzosok
Ukrán kultúra a XVI. Században és a XVII. Sz. Első felében
Az ukrán területek a korábbi századokban különböző országok fennhatósága alatt álltak. Az 1569. évi lublini unió után döntő részben a Rzecz Pospolita kötelékébe kerültek. Az ukrán kultúra ebben az időszakban a Kijevi Rusz hagyományaira és szellemi örökségére támaszkodott, viszont elkerülhetetlenné vált a lengyel kultúra befolyása Ukrajna kultúrájára. Lengyel közvetítéssel jutottak el ide a humanizmus és a reformáció eszméi.
Erre az időszakra esik a nyomtatás elterjedése, ami lehetővé tette, hogy a könyvek a templomokból és a kolostorokból kikerülve széles körben elérhetővé váljanak.
A humanizmus elterjedése
A humanizmus az európai kultúrának olyan irányzata, amely az emberi érzelmeket, a hősiességet, a szépséget felfedező klasszikus görög és római kultúra gazdag tárháza felé fordult. Ekkor megnyílt az út a szabad gondolkodás, a természet tudományos vizsgálata előtt. A humanizmus előhírnökei olasz írók, költők voltak: Dante, Petrarca, Boccaccio személyében. A humanizmus innen terjedt el Európában, s érte el az ukrán területeket is. Az eszmék áramlása két úton történt: egyrészt az által, hogy az ukrán mágnások, nemesek egy része gyermekeit itáliai, valamint a prágai és a krakkói egyetemeken taníttatta, másrészt a humanisták művein keresztül.
Az ukrajnai humanista kultúra megalapozója Jurij Drohobics, Pavlo Ruszin, Sztanyiszlav Orihovszkij volt. Mindhárman nyugat-európai egyetemeken tanultak és Galíciában tevékenykedtek.
Oktatás- és iskolaügy
Az ukrán területeken az oktatás a templomok és a kolostorok mellett működő iskolákban folyt. Itt a tanulóknak az írás és az olvasás mellett teológiát, irodalmat és görög nyelvet is tanítottak. A tanító általában olyan, az egyház szolgálatában álló érettségizett fiatalember volt, akiből később pap lett. A polgárok és a slahticsok gyermekei közül a legtehetségesebbek Lengyelország, Csehország, Németország, Itália egyetemein tanultak Közéjük tartozott Jurij Drohobics is, aki az orvostudomány és a csillagászat professzora volt a krakkói és a bolognai egyetemen (az utóbbinak rektora is volt). A maga korában ismert művet írt Előrejelzés 1483-ra címmel. A könyvben a csillagászaton kívül filozófiai, gazdasági és földrajzi kérdéseket tárgyal tudományos igényel. Drohobics egyéb ismert művei: Értekezés az 1478. július 20-i napfogyatkozásról, Értekezés hat részben a napfogyatkozásról (1490) stb.
A katolicizmus erőteljes ukrajnai térhódításával szemben az ukránok és a fehéroroszok úgy védekeztek, hogy az iskolában megőrizték az oroszos egyházi nyelvű oktatást és ragaszkodtak a pravoszláv valláshoz.
A XVI. század közepétől az ukrán területeken gyökeres változás következett be az oktatás fejlődésében. A protestánsok iskolákat alapítottak, ahová szívesen adták az ukrán szülők gyermekeiket. Ezt követően jezsuita iskolák {kollégiumok) jöttek létre papneveldékkel, ahol szakképzett pedagógusok oktattak. Ezekben az iskolákban az ukrán gyerekeket katolikussá nevelték át. Az oktatás nyelve a latin volt.
Az első felsőfokú ukrán tanintézet az osztrohi szláv-görög-latin akadémia volt, amelyet 1576-ban Osztroh városban, K. Osztrozkij fejedelem birtokán alapítottak. Az akadémia rektora Heraszim Szmotrickij volt.
Az akadémián számos kiváló politikai és egyházi személyiség szerzett végzettséget, többek között Petro Szahajdacsnij hetman, Iov Boreckij és mások, akik a pravoszláv hit védelmezői voltak.
Idővel Ukrajnában megjelentek a pravoszláv egyházi társaságok.
Az egyházi társaságok iskolái
Lvivben az uszpenszkij egyházi társaság iskolája 1586-ban nyílt meg. Itt tanítókat és papokat képeztek. A cél a jezsuita kollégiumok ellensúlyozása volt. Az iskolában a görög és az ószláv nyelvet, valamint a szabad művészeteket tanították. A legkiemelkedőbb tanárok voltak Cirill Tranquilion-Sztavroveckij teológus, Iván Boreckij, Iszaja Kozlovszkij filozófus. Az iskola diákjai különböző társadalmi rétegekből származtak, a legkiválóbbak közülük pedig a tanulással egyidejűleg a templomokban prédikáltak.
A legjelentősebb egyházi társaságok Lvivben, Luckban, Kijevben működtek. A kijevi egyházi társasági iskola 1615-ben nyílt meg, s mellette nyomda és papírkészítő műhely is létesült.
1632-ben egyesült a kijevi egyházi társaság és a kijevi-pecserszki barlangkolostor iskolája. Ebben az időben Petro Mohila volt a főapát, így jött létre a másfél évszázadon át jelentős szerepet betöltő nevezetes kijevi-mohilai kollégium (később akadémia).
Számos ukrán egyházi és világi személyiség szerzett végzettséget külföldi felsőfokú tanintézményekben.
Könyvnyomtatás
Európában a könyvnyomtatás kezdete a XV. század közepéhez köthető. A német Gutenberg János találmánya (1450) gyorsan elterjedt Európában. Az első szláv nyomtatott könyv a Trójai krónika címet viselte (1468). Ukrajnában az első ismert nyomdász Iván Fedorov (Fjodorov) volt. A XVI. század 70-es éveinek elején került Lvivbe, itt 1574-ben adta ki az Apostolt és az Ábécéskönyvet. Az Apostollal kezdetét vette az ukrán könyvnyomtatás.
Az ukrán nyelv fejlődése
Iván Fjodorov 1574-ben Lvivben kiadta az első ukrajnai nyomtatott tankönyvet — az Ábécéskönyvet. Az Ábécéskönyvben a szövegek egyházi szláv nyelvűek voltak ugyan, de megtanulásuk a tanulók számára lehetővé tette, hogy ne csak az ukránt és a fehéroroszt tudják olvasni, hanem bármely keleti szláv és délszláv nyelveken írott szöveget. A nyelv elsajátítása szempontjából különös jelentősége volt az Adelthotesz című szláv nyelvtannak, amely 1591-ben keletkezett, két nyelven : görögül és ószlávul íródott. A nyelvtani rész osztályozza a szófajokat, bemutatja a legfontosabb nyelvtani kategóriákat.
A szláv nyelv grammatikája c. könyvet 1596-ban Vilnóban adta ki Lavrentyij Zizanyij ukrán tudós. Négy részből állt, s volt egy szótári melléklete, amelyben az egyházi szláv kifejezések ukrán népnyelvi megfelelőjét adta meg.
1616-ban a vilnói egyházi társaság nyomdájában jelent meg Meletij Szmotrickij A helyes szláv szószerkezet grammatikája. Majdnem a XVIII. század végéig ez volt az alapvető nyelvtankönyv az ukrajnai, a fehéroroszországi, az oroszországi, a bulgáriai és a szerbiai iskolákban.
A nyelv fejlődésével kapcsolatban szükségessé váltak a szótárak. 1627-ben látott napvilágot az Ószláv lexikon és szótár. Az összeállító, Pamvo Berinda nyelvésztudós 30 évig dolgozott rajta.
Ukrajnában a XV—XVI. században az írásbeliség nyelvét „orosz nyelvnek" nevezték.