Добавил:
Upload Опубликованный материал нарушает ваши авторские права? Сообщите нам.
Вуз: Предмет: Файл:
XVI-XIX. szazad.doc
Скачиваний:
24
Добавлен:
28.04.2019
Размер:
631.81 Кб
Скачать

Irodalom

A XV—XVI. századi irodalmi alkotások között vezető helyet fog­lalnak el a vallási tartalmú művek. Ebben az időszakban új kiadásban jelentek meg az egyházi könyvek és egyházi személyek írásainak új for­dításai. Petro Mohila metropolita fe­lügyelete alatt adták ki újra a Trebniket (szertartáskönyvet) az egyházi szertartások és liturgiák összehango­lására, a Tanítások és imádságok c. gyűjteményt a diákság számára stb.

Kiemelkedő XVI. századi ukrán köl­tőknek számítottak a lengyelországi humanista költészet megalapozói: Pavlo Ruszin, aki egyben az első ukrán humanista költő is, műveinek gyűjteményét 1509-ben Bécsben ad­ták ki;

Szevasztyjan Klenovics, a Roksolania (azaz: Ukrajna) c. latin nyelvű költemény szerzője (1584).

Sztanyiszlav Orihovszkij przemysli történész és filozófus, aki a krakkói egyetem elvégzése után Németor­szágba ment, ahol közelebbről meg­ismerkedett Luther Mártonnal, a re­formáció megalapozójával. Művei: Példás alattvaló, Beszéd I. Zsig­mond temetésén, Intelmek Zsigmond Ágost lengyel királynak stb. Műveiben vitázott a katolikusok­kal, védelmezte a pravoszláv hitet, bírálta a nemesek önkényeskedését. Mindannyian lengyel vagy latin nyelven — a reneszánsz­kori Európa felsőoktatási és tudomá­nyos nyelvén — írtak.

M. Szmotrickij nyugat-euró­pai egyetemeken szerzett végzettsé­get, 1610-ben lengyel nyelven írta meg Trenos (sirám) című művét. Ebben a pravoszláv egyház hanyat­lásának képét festette meg a kato­licizmus és az unitarizmus nyomása alatt.

Ebben az időszakban a pravo­szláv hit legodaadóbb védelmezője Iván Visenszkij volt (1550—1621). Latinos-lengyeles műveltségű emberekkel került kapcsolatba, közel állt a pro­testánsokhoz is. Elképzelése a hatalmasok nélküli egyházról közel állt a reformáció eszméihez.

Krónikaírás

Sajátos irodalmi-történelmi műfaj volt a krónikaírás. A XVII. század első felének legjelentősebb össze­foglaló krónikája volt a Husztinai krónika. Benne a szlávok őstörténete, a Kijevi Rusz és az utána következő időszak kerül bemutatásra 1598-ig terjedően. A kozákság eredetéről címmel külön rövid fejezetben foglalkozik a kró­nika a kozákság történetével.

Az ukrán nép XVII. század eleji nyelvi és nemzeti-kulturális fejlődé­sének tanúbizonysága az ismeretlen szerzőtől származó Kijevi krónika. Ebben rövid történetek és feljegyzések vannak összegyűjtve a Kijevi Rusz idejéből és későbbi ősi krónikákból, valamint lengyel történészek művei­ből. A könyv a Petro Szahajdacsnijról szóló történettel zárul, amely 1620-ból származik.

A XVII. század 20-as éveiben keletkezett a Kronográfia c. ukrán krónika, amelyben a mongol-tatár hódítók elleni harc leírását, Litvánia, Ukrajna és a moszkvai állam XV- XVII. századi politikai történelmét találjuk.

Színház

A színház az egyházi szertartá­sokból és a népszokásokból (tavasz­köszöntés, lakodalmas, vándorkomé­diások előadásai stb.) nőtt ki. A hu­manizmus elterjedésének időszaká­ban pedig az iskolákban a latin nyelv jobb elsajátítása érdekében an­tik római szerzők műveit adatták elő a tanulókkal. Ám kevés ilyen darab volt, s témájukat tekintve nem is mindegyik felelt meg a tanulók élet­korának. Erre az iskolákban a taní­tók maguk alkottak színdarabokat, így jött létre az iskoladráma.

Ukrajnában az iskoladráma az egyházi társaságok iskoláinak falai között jelent meg. Ezek mindennapi vidám történetek voltak, amiket a nagy egyházi színjátékok szünetei­ben adtak elő a közönség szórakoz­tatására. Tartalmukat tekintve e da­rabok különböző személyekkel meg­esett, népi humorral megfűszerezett és a nép nyelvén íródott tréfás tör­ténetek voltak. Ezeket a kis elő­adásokat közjátékoknak nevezték.

A XVI. század végén - XVII. század elején Ukrajnában megszü­letett a népi zenés vándor bábszín­ház - a vertep. A vertep meghatározott cse­lekményt jelenített meg, ahol alap­vető szerepe volt a zenének. Maga a színjátszás speciális, fából készült kétszintes színpadon történt. A felső szinten a vallásos tár­gyú, az alsó szinten a vidám, hét­köznapi történeteket adták elő. A szerzők és előadók (bábmozgatók, énekesek, zenészek) az egyházi tár­sasági iskolák és a kollégiumok ta­nulói voltak. A vertep nagy nép­szerűségre tett szert, ez volt a leg­kedveltebb népi zenés játék Ukraj­nában. A színház leggyakrabban vá­sárokon, városi és falusi tereken egy-egy ünnep alkalmával tartott előadásokat.

Népköltészet

A XV. században, a XVII. század első felében a népköltészet az óorosz hagyományok alapján fej­lődött. Megjelent néhány új műfaj, amit az ukrán földeken zajló poli­tikai élet eseményei, azaz a török­-tatár agresszió elleni harc, az idegen rabiga ellen folytatott felszabadító küzdelem tett szükségessé.

Jellemző a balladák megjelenése. A balladák a kozá­kok körében keletkeztek, a velük kapcsolatos első említések a XVI. század elejéről való. A legrégibb balladák a tatárok és a törökök elle­ni harchoz kapcsolódnak: Három testvér szökése Azov városából a törökök fogságából, Maruszja Bohuszlavszka, Szamijlo Kiska stb. A balladák mellett az ukrán folklórban jelentős szerepük van a történelmi énekeknek. A népdalokat és a bal­ladákat kobzosok, lantosok adták elő, és Ukrajna szerte a nép körében mindenütt énekelték.

Elterjedt volt ezenkívül a kántálás, a különböző köszöntők, a tavaszvárás ünnepe, a Keresztelő Szent János-nap­hoz, a hétköznapi élet különböző ese­ményeihez (lakodalom, temetés stb.) kapcsolódó énekek, a bölcsődalok, a gyermekdalok és a mondókák. A nép­költészet az ukrán nemzeti kultúra fontos részét képezte.

Zene

A népköltészettel egyszerre ment végbe a hivatásos zene kialakulásá­nak folyamata. Ezt elősegítette, hogy az egyházi társaságok iskoláiban kö­telező tantárgy volt az egyházi ének­lés kottából és az alapvető zenei ismeretek elsajátítása. Az idegen függőség időszakában is segített megőrizni az ukrán kultúrát az, hogy az iskolákban az egyházi kórusok számára vezetőket, énektanítókat és zenészeket képeztek.

A XVI. században Ukrajna néhány templomában már ismerték a több­szólamú éneklést, amit a század vé­gén emelt hivatalos rangra a konstan­tinápolyi pátriárka.

Kialakulóban volt a világi ze­ne is.

A korszak képzőművészetére jel­lemző a népi és egyházi hagyományok művészi felhasználása. A XIV-XVI. században az ukrán te­rületeken a templomfestészet olyan magas szintet ért el, hogy a lengyel királyok ukrán mesterekre bízták Lengyelország legjelentősebb temp­lomainak a belső festését. Az ukrán mesterek freskói sok templomban máig fennmaradtak.

A korszak ukrán ikonfesté­szetének és templomi faragásainak legcsodálatosabb remekei a kijevi-pecserszki kolostor Mária Menny­bemenetele székesegyházának szentképei, melyek Iov Kondzelevics festő és faragómester munkáját dicsérik. Ezenkívül fejlődött a miniatűr képzőművészet is, ezen belül a kéz­írásos és a nyomtatott könyvek dí­szítése, a bennük található fejlécek készítése stb.

Sajátos képzőművészeti ág volt a rézöntés és az aranyöntés. Népszerű és nélkülözhetetlen te­vékenység volt a harangöntés. Egyéb fémtárgyakat is készítettek: lakato­kat, kandelábereket stb.

A XVI. század második és a XVII. század első felében az ukrán művészetben egyre inkább teret hó­dítanak a humanizmus eszméi.

A XV-XVI. század építészete el­sősorban a várak révén ismert. Aktív templomépítés is folyt, az építészek egyes kolostoro­kat és templomokat úgy építettek fel, hogy védelmi célok ellátására is alkalmasak legyenek.

A XVI. század első negyedében Galíciában az építészetben egyre in­kább teret hódít a reneszánsz stílus (pl.a Három Szent kápolna és a Szűz Mária Mennybemenetele templom). E stílus kiemelkedő építésze volt P. Kraszovszkij, a római Dominici Péter stb.

A lakóházépítésben építőanyagként többnyire fát használtak. Ezzel magya­rázható, hogy korabeli faépítmények nem maradtak fenn napjainkig.

Соседние файлы в предмете [НЕСОРТИРОВАННОЕ]