- •Bohdan Hmelnickij vezette felszabadító háború ( 1648-1654)
- •A lengyel uralom elleni ukrán felszabadító háború újabb szakasza
- •Kozák- és parasztfelkelések a XVII. Század 20—30-as éveiben
- •Iván szulima
- •Az ukrán területek a „romlás” időszakában
- •Iván Vihovszkij (1657-1659)
- •Az ukrán államiság válsága
- •I. Bruhoveckij hetmanná választása
- •I. Bruhoveckij politikája
- •Harc a török-tatár agresszió ellen a XVII. Század második felében
- •1. Tatár pusztítások
- •2. Iván Szirko kisatamán
- •3. Csihirini hadjáratok
- •4. Hadjáratok
- •Harc az államiság megőrzéséért
- •1. A kozák vezetők oligarchiája
- •2. Iván Szamoljovics hetmansága (1672-1687)
- •Felszabadító mozgalom a Jobbparti Ukrajnában a XVII. Sz. Végén – a XVIII. Sz. Elején
- •Iván Mazeppa hetmansága (1687—1709)
- •Ukrán területek az északi háborúban
- •1. A háború kezdete. Az ukránok szerepe az északi háborúban
- •2. I. Mazepa céljai. A svédek támogatása
- •3. A Zaporizzsjai Szics az 1708-1709-es események idején
- •4. A poltavai csata
- •5. A háborút lezáró békeszerződés
- •Pilip Orlik hetmansága (1710-1742)
- •1. Hetmanválasztás
- •2. P. Orlik Alkotmánya
- •3. P. Orlik külpolitikája
- •I. Szkoropadszkij hetmansága (1708-1722)
- •1. I. Szkoropadszkij hetmanságának kezdete
- •2. Csatorna- és erődépítések. A néptömegek helyzete
- •3. Az 1720-1722-es cári rendeletek
- •Ukrán kultúra a XVI. Században és a XVII. Sz. Első felében
- •Irodalom
- •Vallási élet az ukrán területeken a XVII. Század első felében
- •A kijevi kozákság
- •1855-Ben, a jobbágyrendszer-ellenes megmozdulásokban a legjobban a Kijev vidéki parasztság jeleskedett.
- •Az UkrÁn területek társadalmi és gazdasági fejlődése a XIX. Sz. Második felében
- •1. A jobbágyság helyzete
- •2. Reformok a XIX. Sz. 60-70-es éveiben
- •1864. Január 1-jei zemsztvói reform
- •1864. November 20 – bírósági reform
- •1870. Június 16 - a városi önkormányzatok reformja
- •1862—1874- Katonai reform
- •3. Gazdasági fejlődés
- •4. A társadalmi-gazdasági helyzet a nyugatukrán területeken
- •5. A parasztság szociális rétegződése és ennek következményei a Dnyeperentúli Ukrajnában
- •Ukrán nemzeti mozgalmak
- •Nemzeti mozgalom a Dnyepermenti Ukrajnában
- •2. Nemzeti mozgalom a nyugatukrán földeken
- •Az ukrán nemzeti mozgalom
- •1. A vasárnapi iskolák bezárása
- •2. Valujev miniszter ukránellenes körlevele
- •3. A császári Emsi rendelet
- •4. Az ukrán nyelv elnyomatása a nyugatukrán vidékeken
- •5. A „hlopománok"
- •6. A titkos csoportok, az ukrán nemzeti mozgalom központjainak megalakulása
- •7. Mihajlo Drahomanov
- •8. A Moszkva-barátok
- •9. A narodovecek
- •10. Iván Franko tevékenysége
- •11. Nemzeti eszme Galícia ukrán pártjainál
- •12. A régi hromádák tagságának csoportosulása a „Kijevi Régiségek" című folyóirat körül
- •13. „A taraszisták baráti társasága"
- •14. Ukrán diáktársaságok
- •15. Az „Ifjú Ukrajna"
- •1. Tarasz Sevcsenko Péterváron
- •2. A kijevi illegálisok. Andrij Kraszovszkij
- •3. A lengyel felkelések ukrán részvevői
- •4. Forradalmi narodnyikok
- •5. A „Délorosz Munkásszövetség"
- •6. Illegális marxista körök az ukrán területeken
- •7. „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására"
- •Az ukrán migráció
- •1. A nemzeti kisebbségek
- •2. Az ukránok szociális és nemzetiségi elnyomása az Orosz Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchiában
- •3. Áttelepülések
- •1. A tömeges írástudatlanság az ukrán területeken
- •2. A középiskolai oktatás helyzete
- •3. Ukrán felsőfokú tanintézmények
- •4. A természettudományok és a műszaki tudományok vívmányai
- •5. Ukrán történelmi kutatások
- •6. Szépirodalom
- •7, Drámairodalom
- •9. Zene
- •10. Festészet. Szobrászat. Építészet
- •11. Népművészet
- •12. Híres kobzosok
Irodalom
A XV—XVI. századi irodalmi alkotások között vezető helyet foglalnak el a vallási tartalmú művek. Ebben az időszakban új kiadásban jelentek meg az egyházi könyvek és egyházi személyek írásainak új fordításai. Petro Mohila metropolita felügyelete alatt adták ki újra a Trebniket (szertartáskönyvet) az egyházi szertartások és liturgiák összehangolására, a Tanítások és imádságok c. gyűjteményt a diákság számára stb.
Kiemelkedő XVI. századi ukrán költőknek számítottak a lengyelországi humanista költészet megalapozói: Pavlo Ruszin, aki egyben az első ukrán humanista költő is, műveinek gyűjteményét 1509-ben Bécsben adták ki;
Szevasztyjan Klenovics, a Roksolania (azaz: Ukrajna) c. latin nyelvű költemény szerzője (1584).
Sztanyiszlav Orihovszkij przemysli történész és filozófus, aki a krakkói egyetem elvégzése után Németországba ment, ahol közelebbről megismerkedett Luther Mártonnal, a reformáció megalapozójával. Művei: Példás alattvaló, Beszéd I. Zsigmond temetésén, Intelmek Zsigmond Ágost lengyel királynak stb. Műveiben vitázott a katolikusokkal, védelmezte a pravoszláv hitet, bírálta a nemesek önkényeskedését. Mindannyian lengyel vagy latin nyelven — a reneszánszkori Európa felsőoktatási és tudományos nyelvén — írtak.
M. Szmotrickij nyugat-európai egyetemeken szerzett végzettséget, 1610-ben lengyel nyelven írta meg Trenos (sirám) című művét. Ebben a pravoszláv egyház hanyatlásának képét festette meg a katolicizmus és az unitarizmus nyomása alatt.
Ebben az időszakban a pravoszláv hit legodaadóbb védelmezője Iván Visenszkij volt (1550—1621). Latinos-lengyeles műveltségű emberekkel került kapcsolatba, közel állt a protestánsokhoz is. Elképzelése a hatalmasok nélküli egyházról közel állt a reformáció eszméihez.
Krónikaírás
Sajátos irodalmi-történelmi műfaj volt a krónikaírás. A XVII. század első felének legjelentősebb összefoglaló krónikája volt a Husztinai krónika. Benne a szlávok őstörténete, a Kijevi Rusz és az utána következő időszak kerül bemutatásra 1598-ig terjedően. A kozákság eredetéről címmel külön rövid fejezetben foglalkozik a krónika a kozákság történetével.
Az ukrán nép XVII. század eleji nyelvi és nemzeti-kulturális fejlődésének tanúbizonysága az ismeretlen szerzőtől származó Kijevi krónika. Ebben rövid történetek és feljegyzések vannak összegyűjtve a Kijevi Rusz idejéből és későbbi ősi krónikákból, valamint lengyel történészek műveiből. A könyv a Petro Szahajdacsnijról szóló történettel zárul, amely 1620-ból származik.
A XVII. század 20-as éveiben keletkezett a Kronográfia c. ukrán krónika, amelyben a mongol-tatár hódítók elleni harc leírását, Litvánia, Ukrajna és a moszkvai állam XV- XVII. századi politikai történelmét találjuk.
Színház
A színház az egyházi szertartásokból és a népszokásokból (tavaszköszöntés, lakodalmas, vándorkomédiások előadásai stb.) nőtt ki. A humanizmus elterjedésének időszakában pedig az iskolákban a latin nyelv jobb elsajátítása érdekében antik római szerzők műveit adatták elő a tanulókkal. Ám kevés ilyen darab volt, s témájukat tekintve nem is mindegyik felelt meg a tanulók életkorának. Erre az iskolákban a tanítók maguk alkottak színdarabokat, így jött létre az iskoladráma.
Ukrajnában az iskoladráma az egyházi társaságok iskoláinak falai között jelent meg. Ezek mindennapi vidám történetek voltak, amiket a nagy egyházi színjátékok szüneteiben adtak elő a közönség szórakoztatására. Tartalmukat tekintve e darabok különböző személyekkel megesett, népi humorral megfűszerezett és a nép nyelvén íródott tréfás történetek voltak. Ezeket a kis előadásokat közjátékoknak nevezték.
A XVI. század végén - XVII. század elején Ukrajnában megszületett a népi zenés vándor bábszínház - a vertep. A vertep meghatározott cselekményt jelenített meg, ahol alapvető szerepe volt a zenének. Maga a színjátszás speciális, fából készült kétszintes színpadon történt. A felső szinten a vallásos tárgyú, az alsó szinten a vidám, hétköznapi történeteket adták elő. A szerzők és előadók (bábmozgatók, énekesek, zenészek) az egyházi társasági iskolák és a kollégiumok tanulói voltak. A vertep nagy népszerűségre tett szert, ez volt a legkedveltebb népi zenés játék Ukrajnában. A színház leggyakrabban vásárokon, városi és falusi tereken egy-egy ünnep alkalmával tartott előadásokat.
Népköltészet
A XV. században, a XVII. század első felében a népköltészet az óorosz hagyományok alapján fejlődött. Megjelent néhány új műfaj, amit az ukrán földeken zajló politikai élet eseményei, azaz a török-tatár agresszió elleni harc, az idegen rabiga ellen folytatott felszabadító küzdelem tett szükségessé.
Jellemző a balladák megjelenése. A balladák a kozákok körében keletkeztek, a velük kapcsolatos első említések a XVI. század elejéről való. A legrégibb balladák a tatárok és a törökök elleni harchoz kapcsolódnak: Három testvér szökése Azov városából a törökök fogságából, Maruszja Bohuszlavszka, Szamijlo Kiska stb. A balladák mellett az ukrán folklórban jelentős szerepük van a történelmi énekeknek. A népdalokat és a balladákat kobzosok, lantosok adták elő, és Ukrajna szerte a nép körében mindenütt énekelték.
Elterjedt volt ezenkívül a kántálás, a különböző köszöntők, a tavaszvárás ünnepe, a Keresztelő Szent János-naphoz, a hétköznapi élet különböző eseményeihez (lakodalom, temetés stb.) kapcsolódó énekek, a bölcsődalok, a gyermekdalok és a mondókák. A népköltészet az ukrán nemzeti kultúra fontos részét képezte.
Zene
A népköltészettel egyszerre ment végbe a hivatásos zene kialakulásának folyamata. Ezt elősegítette, hogy az egyházi társaságok iskoláiban kötelező tantárgy volt az egyházi éneklés kottából és az alapvető zenei ismeretek elsajátítása. Az idegen függőség időszakában is segített megőrizni az ukrán kultúrát az, hogy az iskolákban az egyházi kórusok számára vezetőket, énektanítókat és zenészeket képeztek.
A XVI. században Ukrajna néhány templomában már ismerték a többszólamú éneklést, amit a század végén emelt hivatalos rangra a konstantinápolyi pátriárka.
Kialakulóban volt a világi zene is.
A korszak képzőművészetére jellemző a népi és egyházi hagyományok művészi felhasználása. A XIV-XVI. században az ukrán területeken a templomfestészet olyan magas szintet ért el, hogy a lengyel királyok ukrán mesterekre bízták Lengyelország legjelentősebb templomainak a belső festését. Az ukrán mesterek freskói sok templomban máig fennmaradtak.
A korszak ukrán ikonfestészetének és templomi faragásainak legcsodálatosabb remekei a kijevi-pecserszki kolostor Mária Mennybemenetele székesegyházának szentképei, melyek Iov Kondzelevics festő és faragómester munkáját dicsérik. Ezenkívül fejlődött a miniatűr képzőművészet is, ezen belül a kézírásos és a nyomtatott könyvek díszítése, a bennük található fejlécek készítése stb.
Sajátos képzőművészeti ág volt a rézöntés és az aranyöntés. Népszerű és nélkülözhetetlen tevékenység volt a harangöntés. Egyéb fémtárgyakat is készítettek: lakatokat, kandelábereket stb.
A XVI. század második és a XVII. század első felében az ukrán művészetben egyre inkább teret hódítanak a humanizmus eszméi.
A XV-XVI. század építészete elsősorban a várak révén ismert. Aktív templomépítés is folyt, az építészek egyes kolostorokat és templomokat úgy építettek fel, hogy védelmi célok ellátására is alkalmasak legyenek.
A XVI. század első negyedében Galíciában az építészetben egyre inkább teret hódít a reneszánsz stílus (pl.a Három Szent kápolna és a Szűz Mária Mennybemenetele templom). E stílus kiemelkedő építésze volt P. Kraszovszkij, a római Dominici Péter stb.
A lakóházépítésben építőanyagként többnyire fát használtak. Ezzel magyarázható, hogy korabeli faépítmények nem maradtak fenn napjainkig.