3. A Zaporizzsjai Szics az 1708-1709-es események idején

Miután I. Mazepa átállt a své­dekhez, a cár levelet intézett a zaporizzsjaiakhoz, melyben I. Mazepát „a kozák szabadságok" megsérté sével vádolta és felszólította a szicsbelieket, hogy vegyenek részt a het­manválasztó tanácson. A kisatamán azonban úgy gondolta, hogy a hetman helyesen cse­lekedett.

A cári küldöttekkel együtt érke­zett a Szicsbe I. Mazepa követe a hetman levelével. A zaporizzsjaiak kényes helyzetbe kerültek.

A tanácskozáson a vélemények meg­oszlottak. Egyes kozákok úgy gon­dolták, hogy hűek maradnak a cár­hoz, s ezért a szicsben maradtak, a többi zaporizzsjaiak ezrei azonban Caricsanka felé vonultak. Útközben fegyvertelen tömegek csatlakoztak hozzájuk.

1709 májusának végén a cár pa­rancsára ost­romot indítottak a Szics ellen, kegyel­met ígértek, a zaporizzsjaiak erre letették a fegyvert. Az orosz katonák ekkor rátámadtak a fegyvertelen kozákok­ra, kegyetlenül lemészárolták őket, az életben maradottakat pedig szi­bériai kényszermunkára vitték. A Szics a földdel vált egyenlővé.

4. A poltavai csata

1708—1709 telén az orosz kato­naság kerülte a döntő ütközetet, azt a taktikát választotta, hogy kisebb csatározásokkal és harcokkal meríti ki a svéd sereget. Tavasszal XII. Károly úgy határozott, hogy ismét megkísérli a Moszkva elleni táma­dást. A svéd vezetés úgy döntött, előbb Poltavát szerzi meg, hogy jelentős élelmiszer-, takarmány-és lőszerkészletekre tegyen szert.

A poltavai helyőrség parancsno­ka O. Kelina ezredes volt, a város védelme kis híján két hónapig húzódott: 1709. április 30-tól (a Gergely naptár sze­rint május 11-től) június 27-ig (jú­lius 8-ig). A poltavai csatában I. Péter megsemmisítő vereséget mért a svéd csapatokra. Az oroszok közel 20 000 svéd katonát ejtettek fogságba, magának a svéd királynak nagy nehézségek árán sikerült átkelni a Dnyeperen és az Oszmán Birodalomba menekülnie.

Ebben az évben halt meg I. Mazepa hetman Benderiben.

5. A háborút lezáró békeszerződés

1721 augusztus 30-án megkötötte Oroszország és Svédország a nagy északi háborút lezáró nystadi békét. A nystadi béke értelmében Oroszország birtoka lett Észtország, a Finn-öböl mindkét partja, Délnyugat-Karélia és Viborg vára. Finnország többi része svéd birtok maradt, az orosz seregek a békekötést követően kivonultak Finnországból. Livónia kompenzációjaként Svédország 2 millió birodalmi tallér értékben kártérítést kapott, valamint szabadkereskedelmi jogot, hogy Livónia területén vámmentesen vásárolhasson gabonát.

A nagy északi háború eredményeként Oroszország megerősítette pozícióját a Baltikumon, Livónia illetve Észtország az Orosz birodalom kormányzóságaivá váltak. I. Péter a nystadti békekötést után két hónappal felvette az imperator címet és Oroszország hivatalos elnevezését Orosz Birodalomra változtatta.

Pilip Orlik hetmansága (1710-1742)

1. Hetmanválasztás

I. Mazepa hetman halála után az ukrán politikai emigrációnak két fontos kérdésben kellett dűlőre jutni: ki legyen a hetman és kinek a ke­zébe kerüljön az elhunyt jelentős vagyona. I. Mazepa életében szó volt arról, hogy (mivel gyermekei nem voltak) az örökös unokaöcse, Andrij Vojnarovszkij lesz. A hetman halála után azonban a vagyonért megin­dult a harc. XII. Károly támogatá­sával Andrij Vojnarovszkijnak sike­rült hozzájutni az örökséghez a sztársinával szemben, amely szintén igényt tartott rá. Vojnarovszkij ezután Hamburgban telepedett le, ahol a cári kormány követelésére a helyi szenátus elfo­gatta és kiadta Oroszországnak, 1740-ben halt meg.

1710. április 5-én Benderiben a legfontosabb elöljárók javaslatára a kozák tanács Mazepa főírnokát, Pilip Orlikot választotta meg hetmannak.