Irodalom-48-50-tételek

48. tétel

Időmértékes verselés: ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása adja.

Azokban a nyelvrendszerekben terjedt el, amelyeknek hangrendszere egyrészt világos különbséget tesz rövid és hosszú magánhangzók között, másrészt, amelyekben közepesen gyakoriak a mássalhangzó-torlódások. (ókori görög, latin, arab, perzsa, lett, észt, magyar). Az ilyen nyelvekben megvan a lehetőség, hogy a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása legyen a ritmus alapja.

Soraiban a hosszú és a rövid szótagok váltakozása mintáz belső ritmusegységeket. A sorok képletében a rövid szótagokat u, a hosszú szótagokat −, a közömbös szótaghelyeket esetenként x, a belső ritmusegységek határát szintén / jelöli.

Bocsánat, olvasóm,

ki mostig üldögéltél

újságot-olvasón,

vagy halk imát morogtál

vén gyöngyház-olvasón

és most véletlenül

akadt e vers kezedbe:

Bocsánat, olvasóm!

(Dsida Jenő: Miért borultak le az angyalok Viola előtt. Bevezetés)

A két strófaalkotó sor metrikai képlete: x − / x − / u − x − / u − / u − / x

49. tétel

Magyaros verselés: vagy „tagoló vers” – a mai formák változatai történetileg a népdalszövegekből ill. a költészet régi, énekelt formáiból alakultak ki. Az un. „tagoló vers” elképzelés lényege, hogy a magyar verselésben a hangsúlynak és a szótagszámnak különösen meghatározó szerepe nincsen. Valójában az énekverset egészen más ritmikai törvény jellemzi, mint a szavalt versét. A magyarosnak nevezett formák kötött szótagszámúak, mivel a magyarban minden szó első szótagja hangsúlyos, a sormetszetek után hangsúlyos szótag áll. E verselés számos más, kötött hangsúlyos nyelvben is megtalálható, pl. finn, észt, - ahol a magyarhoz hasonlóan minden első szótag hangsúlyos.

A magyaros (ütemhangsúlyos) verselés  Hangsúly, ütem, szótagszám  A magyaros verselés egysége az ütem. Egy ütem egy hangsúlyos szótagból és a hozzá tartozó hangsúlytalan szótagokból áll. Fülünk legfeljebb négy szótagot tűr egy ütemben. (Tehát a leghosszabb ütemben egy hangsúlyos és három hangsúlytalan szótag van) Az ütem végén önkéntelenül is igen-igen rövid szünetet tartunk. Az ütemek időbeli hossza egyenlő A versek óriási többségénél az ütemek azonos szótagszámú sorok rímelnek össze.  Versformák  Az ősi nyolcas  Ez a leggyakoribb versformák egyike egész költészetünkben.  Képlete: 4 | 4 (kétütemű nyolcas)  A negyedik szótag után, a két ütem között a fül sormetszetet vár. A sormetszet (cezúra) azt jelenti, hogy az ütemvég egyúttal szóvég is egész rövid szünettel. Tehát a tiszta ősi nyolcas: négy szótag, sormetszet, négy szótag: 4 || 4 (Gyorsabb, lüktető, dobpergésszerű sorforma.) Felező nyolcasnak is nevezik. Estve jött a | parancsolat  Violaszín | pecsét alatt.  (Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi…)  Ez a csárda | nevezetes,  Gólya jár rá, | nagy kelepes  (Vörösmarty Mihály: Puszta csárda)  E világon | ha ütsz tanyát,  Hétszer szűljön | meg az anyád!  (József Attila: A hetedik)  Az ősi hatos  A kétütemű hatosnak háromféle tagolása is lehetséges:  Amott | kerekedik 2 | 4  Egy fekete | felhő 4 | 2  Amott száll | amott száll 3 | 3  Egy fekete | holló 4 | 2  Ez az ősi sorfajta rövid lévén, ritkán fordul elő párrímes alakban. Legtöbb esetben félrímes. (Csak a páros sorok rímelnek össze, a páratlanok rímtelenek.)  A magyaros verstípus leggyakoribb formája a két ősi hatosból álló magyar alexandrin, vagy Zrínyi-sor. (Az ősi hatos és összetételei lassúbbak, mint az ősi nyolcasé, lazább, lágyabb hangzású)  Megöltek egy | legényt 4 | 2  Hatvan | forintjáért 2 | 4  Összetett verssorok  a) Háromüteműek  A kétüteműnél hosszabb magyaros verssorok összetettek, az ősi nyolcas és az ősi hatos elemeiből alakulnak ki. 

Háromütemű kilences:

4 || 4 | 1  A háromütemű kilences lényegében egy ősi nyolcas és egy egy szótagú, tehát hosszan kitartandó szöveg (hiszen az ütemek egyenlő hosszúságúak).  Ezrivel te- | rem a fán a | meggy…  Feleségem | van nekem csak | Egy  (Petőfi Sándor: Ezrivel terem…) 

A háromütemű kilences másik formája egy ősi hatos után egy háromtagú ütem.

Képlete: 4 | 2 | 3  Ezt a kerek | erdőt | járom én,  Ezt a barna | kislányt | várom én.  (Népdal) 

Gyakori forma a háromütemű tizes. Kezdődik egy négyes ütemmel és folytatódik egy ősi hatossal.

4 | 4 | 4  4 | 3 | 3  4 | 2 | 4  Nyári napnak | alkonyula | tánál 4 | 4 | 2  Megállék a| kanyargó| Tiszánál 4 | 3 | 3  Ott, hol a kis | Túr siet | beléje, 4 | 3 | 3  Mint a gyermek | anyja | kebelére. 4 | 2 | 4  (Petőfi Sándor: A Tisza) 

A háromütemű tizenegyes alapja az ősi nyolcas, melyet egy három szótagos ütem követ.

4 | 4 | 3  A magyarok | istenére |  Esküszünk  (Petőfi Sándor: Nemzeti dal) 

A háromütemű tizenkettes 4 | 4 | 4

Megy az eke | szaporodik |a barázda.  (Illyés Gyula: Megy az eke)  b) Négyüteműek:  A négyütemű lassabb, mint a háromütemű, mert kevesebb szótag van egy-egy ütemben. A négyütemű sor hosszabbnak tűnik, mint az ugyanolyan szótagszámú háromütemű. A vers lüktetése annál gyorsabb, minél több szótag van egy ütemben és minél kevesebb ütem egy sorban. 

A négyütemű tizenegyes: egy ősi hatos, utána sormetszet, majd egy ötös

4 | 2 II || 4 | 1 vagy 3 | 3 || 4 | 1 vagy 2 | 4 || 4 | 1  Vagy fordítva: elől egy ötös, utána sormetszet, majd egy ősi hatos 

A négyütemű tizenkettes:

Az egész magyaros verselés leggyakrabban előforduló formája. Zrínyi sornak vagy magyar alaxandrinnak nevezik.  Az alaxandrin olyan verssort jelent, melynek a hatodik szótagja után kötelező sormetszet van.  A magyar alexandrin két ősi hatos egybekapcsolva. Így kilecféle lüktetése lehet, ami igen változatossá teszi hullámzását.  Tüzesen | süt le a || nyári nap | sugára  az ég | tetejéről || a juhász- | bojtárra.  (Petőfi Sándor: János vitéz)  Kényes, büszke | pávák, || Nap-szédítő | tollak,  hírrel | hirdessétek: || másképpen lesz | holnap.  (Ady Endre: Fölszállott a páva) 

Négyütemű tizenhármas az ősi nyolcas összetételeihez tartozik

1.egy ősi nyolcas és egy ötös. 4 | 4 || 4 | 1

2.Másik változata egy hetes és egy ősi hatos kapcsolása. 4 | 3 || 4 | 2 

Négyütemű tizennégyes egy ősi nyolcas és egy ősi hatos kapcsolása. 4 | 4 || 4 | 2

Négyütemű tizenötös ( 4 | 4 || 4 | 3) és a négyütemű tizenhatos ( 4 | 4 || | 4 | 4) leggyakrabban úgy fordul elő, hogy a költők két sorrá törik és párrím helyett félrímesen kapcsolják egymáshoz.

4 | 4 || 4 | 4 a  4 | 4 || 4 | 4 a  ritmikailag teljesen egyenlő ezzel:  4 | 4 x  4 | 4 a  4 | 4 x  4 | 4 a  Jank azonban | mind nyomon van:  le, a völgynek, | fel, a hegyre,  vadcsapáson, | vízomláson  veri, vágja, | űzi egyre.  (Arany János: Szibinyáni Jank)  Ez a négy sor tulajdonképpen két négyütemű tizenhatos sor, kettétörve. Így is írható:  Jank azonban | mind nyomon van: || le, a völgynek, | fel, a hegyre,  vadcsapáson, | vízomláson || veri, vágja, | űzi egyre.  Négynél több ütemű sorokat a fül már alig képes egy sorrá összefogni. Az ilyen hossz sor már önkéntelenül törik két, akár három sorra.  Vitézek | mi lehet  ez széles | föld felett  szebb dolog az | végeknél?  (Balassi Bálint: Vitézek...)

50. tétel

NYUGAT-EURÓPAI VERSELÉS: A magyar verstanban olyan időmértékes versformákat sorolunk ide, amelyek eltérnek az antik versidomtól. A klasszikus verslábakat megőrizte, de mellőzte a szigorúan megkötött metrikai rendű sorfajtákat és strófákat, amelyek a görög és a római verset jellemezték. Főként keleti hatásra megjelent a rimelés, új strófafajták, versalakzatok, meghatározott műformák alakultak ki. A nyugat-európai nyelvek általában alkalmatlanok az időmértékes verselésre, ezért pl. a jambikus lüktetést hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoztatásával pótolták. A franciáknál pl. a sorszótagszám és a soron belüli sormetszet, a hangsúly és a rím lett a fő versalkotó elem. A magyar nyugat-európai verselés fő kezdeményezői nálunk a XVIII. századi költők - Ráday Gedeon után Kazinczy és köre s Csokonai Vitéz Mihály. Kifejlesztése főképp Vörösmarty, Petőfi és Arany nevéhez fűződik; fejlődése, alakulása mindmáig tart. Jelentős fejlődésen ment keresztül a Nyugat első nemzedékének időmértékes verselési gyakorlatával és elveivel - Ady tudatosan kombinálja a hangsúlynyomatékos versritmussal. Szabó Lőrinc tovább oldja a jambusok egyhangú lüktetését, s egyre több egyéni felfogású változatuk alakul ki a nyugat-európai formáknak. Nagy László pl. Ady felfogását fejleszti tovább poliritmikus formáival, mások a szabadvers irányában mozdítják el. A magyar nyelv különösen alkalmas a versformák változatos alkalmazására, így a nyugat-európai verselésnek továbbra is tág tere nyílik nálunk. Terminológiai viták folyhatnak arról, hogy a „nyugat-európai verselés" elnevezés találó-e vagy sem - ez honosodott meg a rímes időmértékes verselés jelölésére.

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet.