irodalom-55-57

55. A hexameter, pentameter és disztichon fogalma.

●A hexameter hat verslábból álló (hatmértékű) daktilikus verssor, melyben daktilusok és spondeusok fordulnak elő: az ötödik versláb mindig daktilus, a hatodik spondeus vagy trocheus. A magyar költészetben is gyakorta találunk rá példát. A hexameter ritmusa kötöttsége ellenére igen változatos, mert a kötetlen helyeken a szerző szabadon váltogathatja a verslábakat. A lassúbb sorokban több a spondeus, a gyorsabb, pergőbb ritmusú sorokban több a daktilus versláb. Ezáltal a sorok szótagszáma is változó.

●A pentameter (5 ütem) valójában a hexameter egy formája, amelynek 3. és 6. verslába csonka spondeus (egy hosszú szótag). 

• – υ υ | – υ υ | — ^ | | – υ υ | – υ υ | — ^ (A csonka verslábakat szünet egészíti ki.) 

• Önállóan nem használatos, a hexameterrel együtt alkotja a disztichont, ami az ókor óta kedvelt versforma. 

●A disztichon (görögül „kétsoros“) egy hexameterből és egy pentameterből álló versforma. 

• Egyik legismertebb ókori példája Szimonidész epigrammája a thermopülai ütközetben elesett spártaiak emlékére (Ponori Thewrewk Emil fordítása):  Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:  Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

56. Az irodalmi mű képszerűsége. A szóképek és alakzatok.

●A szépirodalom nyelvének egyik alapvető vonása, hogy a valóságot vizuális érzéki megjelenítés útján, vagyis képszerűen tükrözi. Ez különbözteti meg leginkább a tudomány nyelvétől és a hétköznapi nyelvhasználattól, bár utóbbi szintén gazdag képes kifejezésekben (rohan az idő, borús kedvem van, a hegy lábához értünk), de nem tudatos művészi céllal és értékkel.

●A szókép egy fogalom, egy jelenség átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján. A költő egy síkváltást hoz létre: a fogalmi síkról átirányítja a figyelmet a képi síkra, és a kettő egymásra vonatkoztatásával jön létre a művészi hatás. A síkok közti kapcsolatteremtés alapja lehet hasonlóság vagy érintkezés. Ezek szerint a következő szóképek lehetségesek:

Hasonlóságon alapuló:	Hasonlóságon és érintkezésen alapuló:	Érintkezésen alapuló:	Képszerű beszéd:
Metafora Megszemélyesítés Allegória	Szinesztézia Szimbólum	Metonímia Szinekdoché	Hasonlat Körülírás Eufemizmus

57. A hasonlat és a metafora.

●A metafora (gör. metaphora, epiphora, lat. translatio) ‘átvitel’ olyan szókép, mely egy képet, fogalmat egy másikkal azonosít tartalmi v. hangulati hasonlóság alapján.

Alakjuk szerint kétféle metaforát különböztetünk meg:

1. A teljes (kéttagú) metafora a kifejezendő (azonosított) és a kifejező (azonosító) fogalom nevét egyaránt feltünteti.

2. Az egyszerű (egytagú) metafora csak a kifejező (azonosító) elemből, magából a képből áll (a kifejezendő fogalmát tehát hozzá kell érteni).

●A hasonlat a szóképekhez tartozó nyelvi-stilisztikai eszköz. A szemléletesség mondat értékű nyelvi eszköze, amelyben valamit mással összevetve teszünk elképzelhetőbbé, árnyaltabbá. Formailag a mondatban kötőszók, határozószók, utalószók kapcsolhatják össze a hasonlítottat és a hasonlót, de névutós szerkezettel és képzett szóval is kifejezhető.