A háború után
A portsmouthi békeszerződés résztvevői
A háborút követően lehetővé vált Koreaelfoglalása (1910), sőt azelső világháborúbaremek taktikai érzékkel bekapcsolódó Japán a szövetségesek oldalán harcolva megszerezte akínaiéscsendes-óceáninémet érdekeltségeket is. Jóval többet profitált azonban az ország abból, hogy a világháború alatt a szövetségesek kínai piacait is megszerezte, és azokat a háború lezárását követően is sikerült megtartania. A kedvező körülmények következtében erőteljes gazdasági fellendülés indult meg, tovább erősítve a társadalom kettős szerkezetét. Egyrészt kialakult a nyugati nagyhatalmak mintájára egy ipari társadalom, annak minden jellemzőjével együtt, másrészt a falu világát majdnem érintetlenül hagyta a hatalmas fejlődés, így ott továbbra is élt a feudális társadalmi rendszer, a hagyományok és közösségi vezetők feltétlen tisztelete.
A háborús vereség, a megalázó békefeltételek Oroszországbanáltalános elégedetlenséget váltott ki, ez – az amúgy is rossz gazdasági helyzet mellett – közvetlenül hozzájárult az1905-ös orosz forradalomkirobbanásához. . A háborúban elszenvedett vereség megállította az Orosz Birodalomázsiaiterjeszkedését, így az orosz külpolitika ismét Közép-Európaés aBalkánfelé fordult, ütközésbe kerülve aNémet Birodalomés szövetségeseinek érdekszférájával.
39. Második ipari forradalom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás: navigáció,keresés
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokattalálni az állításokhoz! |
A második ipari forradalom a megkésett és alulindukált iparosodás kora. Az ipari forradalom komplex gazdasági-társadalmi átalakulás. Az ipari, az agrárszektor, az infrastruktúra forradalma, miközben demográfiai, társadalmi – strukturális és urbanizációs forradalom is lezajlott. Három lényeges folyamata volt: új anyagok feltűnése, új energia és erőforrások születése, a gépesítés és a munkaszervezés új formái.
A második ipari forradalom 1871 és 1914 között új találmányokat hozott a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban. Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés, a korai rádiók és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. A korra jellemző a harmadik szektor, a szolgáltató ipar megjelenése és előretörése. A „második ipari forradalom” a centrum kiszélesedésével és átrendeződésével járt együtt. Az átrendeződő világgazdaság új és növekvő súlyú vezető hatalmai Németország és az Amerikai Egyesült Államok.
|
Tartalomjegyzék
|
Létrejötte
A második ipari forradalom kifejezés csak két országra, Angliára és az Amerikai Egyesült Államokra igaz. Az összes többi itt említendő állam történetében ez az első ilyen folyamat. Valójában sok európai államban nem is lehetett korábban ilyesmi, mert összefüggésben áll a német és olasz egység létrejöttével, az osztrák–magyar kiegyezéssel, II. és III. Sándor orosz cárok gazdasági reformjaival és III. Napóleon liberális reformjaival, majd bukásával.
Az Orosz Birodalomban állami finanszírozású iparosítás indult meg, ami hatalmas ipari körzetek alapításával járt. Összességében azonban sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem jutott hangsúlyos szerephez az iparosítás.
A későbbi tengelyhatalmakat alkotó államok nem véletlenül sodródtak egy táborba, a minimális tőkefelhalmozás mellett a bankok által finanszírozott gazdasdági növekedés is hasonló pályára terelte őket. Erős bankrendszer alakult ki, nem sokkal a német egység létrejötte után már öt nagy bank létezett (Deutsche Bank, Hängel Bank, Credit Anstalt, Wiener Bank, Kereskedelmi és Hitelbank). A három ország igyekezett átvenni az első ipari forradalom eredményeit és az arra épülő újabb találmányokat is. Ez gyors ütemű iparosodáshoz és ugrásszerű fejlődéshez vezetett, az Osztrák–Magyar Monarchia átlagos éves gazdasági növekedése 5,6% volt. A gyors növekedés természetesen csak a lemaradás csökkentésére volt alkalmas, teljes ledolgozására nem. Egyfajta specializáció is kialakult a területek adottságainak megfelelően. Németországban és a USA-ban főleg a vegyipar és a gépipar terjedt, míg Magyarországon az élelmiszeripar, a vasúti gépgyártás és az elektromos berendezések gyártása indult be (AEG, Siemens, Ganz, Láng).
Jellemző folyamat a tőkekoncentráció, a monopóliumok kialakulása, ez a szabadversenyes kapitalizmus, másképpen imperializmus kora. A tőke összevonása során a vállalatok és vállalkozások száma is csökken, a kisebbek megszűnnek vagy beolvadnak a nagyobbakba. A nagyvállalatok kialakulásával sem állt le a folyamat, maguk a nagyok is koncentrálódtak. Kartellek, szindikátusok, konszernek és trösztök jöttek létre az összeolvadás különböző stádiumaiban.