Irodalom7-8-9

7.Arisztotelész műfaji rendszere. A tragédia, a komédia és az eposz. A katarzis fogalma.

Arisztotelész műveit ő maga vagy a tanítványok két csoportra osztották:

Az exoterikus művek a nagyközönség számára készültek, gyakran párbeszéd formában.

Az akroamatikus („hallásra való”) vagy iskolai művek pedig az értőbb közönség, általában legközelebbi tanítványai számára készültek, és saját felfedezéseit tartalmazzák. Ez utóbbiak sokszor nagyon kevéssé kidolgozottak, vázlatosak és igen nehezen olvashatóak. 

Arisztotelész szerint:

"A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása, megízesített nyelvezettel, amelynek egyes elemei külön-külön kerülnek alkalmazásra az egyes részekben; a szereplők cselekedeteivel - nem pedig elbeszélés útján -, a részvét és félelem felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást."

Nem nehéz észrevenni, hogy a fenti meghatározás egyúttal a katarzis definícióját is adja.

Wikipédia szerint:

A tragédia drámai műfaj, az ókorban alakult ki a színjátszással együtt. A tragédia középpontjában egy konfliktus áll és egy tragikus hős, aki bátran szembeszáll az egész világgal, vállalja önmagát és valamilyen magasztos célért küzd. Általában hibái is vannak, ennek ellenére vagy épp ezért azonosulni tudunk vele. Egyedül harcol, magára marad és végül el is bukik, de erkölcsi győztesként bukik el. Konfliktusrendszer: a szereplők viszonyulása a konfliktushoz és ezzel együtt a tragikus hőshöz.

A komédia vagy vígjáték olyan drámai műfaj, amelyben a világot komikusan ábrázolják, ezzel a nézőt nevetésre ösztönözve. Ellentétekre épül: valóság-látszat, értékes-értéktelen. Az ilyen művekben gyakori egy-egy élethelyzet humoros ábrázolása, emellett a félreértések is fontos szerepet kapnak.

Az eposz az epika legkorábban kialakult, nagy múltú műfaja. Leggyakrabban verses formájú és nagy terjedelmű. Szereplői rendkívüli tulajdonsággal rendelkező hősök, akik nagy tetteket hajtanak végre, ezek a közösség életében jelentősek, de kihathatnak az egész emberiség sorsára is. Az eposz anyaga valamilyen – akár valóságos, akár képzelt – történet, előadási formája is a történeti előadás költőibb változata.

Az esztétikai szubjektumobjektum viszony, a katarzis. A katarzis „az esztétikai tapasztalat kommunikatív teljesítménye”, valójában az alkalmazás, a horizontösszeolvadás középponti eseménye. A katarzis az az általában vett, és nem kizárólag a tragédiára vonatkozó élményesemény, amellyel a műalkotás működik, élővé, fontossá válik. A katharszisz a kommunikatív esztétikai tapasztalat. Arra utal, hogy az irodalmi mű képes arra, hogy megváltoztassa a befogadó korábbi meggyőződését, illetve képes megszabadítani őt indulataitól és szenvedélyeitől. A katarzis szó a köznyelvben is egyfajta megtisztulásra, egy korábbi állapotnak a feladására és valami újnak az eljövetelére utal. A katarzis például a drámai műfajok hatása a cselekmény teljessé válása folyamán.

8.A középkor esztétikája. Szent Ágoston esztétika rendszere.

A középkor esztétikájában fontos változást hozott a kereszténység megjelenése. A keresztény vallás ugyanis dogmatikus, és ezt a rendszert a középkor művészetfelfogása kivetíti az esztétikára is.

Szent Ágoston, aki egyik meghatározó egyénisége a kereszténységnek a következőket mondja: minden mesterségben az összehangoltság tetszetős, ami egyedül tesz mindent kerekké és széppé, az összehangoltság viszont egyenlőséget és egységet követel… az igazi egyenlőség és hasonlóság, az igazi elsőrendű egység nem látható testi szemekkel, nem fogható fel testi érzékekkel, csak a lélek megértésével.

Isten a legmagasabbrendű szépség. A művészet három csoportra oszlik:

1. Mechanikus mesterségek=képzőművészet: építészet, szobrászat, festészet.

2. Hét szabad művészet: grammatika, retorika, dialektika, aztronómia, aritmetika, geometria, zene.

3. Teologikus művészet.(azok a műalkotások, amelyek azt szolgálják, hogy az emberek közelebb kerüljenek Istenhez)

Szent Ágoston leszögezi: Isten ismer minket egészen, de mi nem ismerhetjük még Őt maga tökéletességében, amíg Ő úgy nem határoz: „Igaz, hogy most csak  "tükör által, homályban látunk" (1Kor 13,12) téged, még nem színről színre(…)” Ebben a kijelentésében tehát beismeri, hogy megismerésünk és értelmünk véges,Isten határt szab neki. Csak az isteni kegyelem az, melynek segítségével jobbá válhatunk, egynapon pedig megismerhetjük az ismeret teljességét is. Tovább megy és immár arra keresi a választ, mit szeret Istenben és mi alapján szereti őt?Egyszerűbben fogalmazva arra kíváncsi, milyen ismereteink vannak az Úrról és hogyan szereztük azokat, illetve ha megszereztük őket, mivé alakulnak.

9.A reneszánsz esztétikája. A reneszánsz mimézis-elmélete.

A középkor után következő reneszánsz esztétikája még máig is a viták tárgya. A reneszánsz csupán visszatérés lenne az antik gyökerekhez, az ember újbóli felfedezése? Amikor az újdonság ereje már nem hatott annyira, kiderült, hogy a reneszánsz sem hagyomány-tagadó, átmentette a középkor kultúrájából mindazt, ami továbbépíthető volt. Ekkor születnek az olyan nagy művek, Mint az Isteni Színjáték, vagy a Daloskönyv.

Újjászületés keresztyén alapokon. Az ember testi, lelki, szellemi igénye kerül a középpontba. Leonardo da Vinci szerint a „művészetek királynője a festészet”.

A reneszánsz mimézis: a természet és benne az ember. Az a szép, ami harmonikus.