Ukrán kultúrtörténet – 2014/2015

1. előadás

A tantárgy célja: Az ukrán kultúra fogalmának tisztázása. Az ukrán etnikum és nemzet fogalmak értelmezése. A nevezett jelenségek történeti determinánsainak ismertetése, ezáltal a jelenlegi ukrán társadalom szociális és politikai viszonyainak történeti-kulturális szempontú értelmezése.

Előadások száma: 4

1. A kultúra fogalma. Az ukrán szó etimológiája. Ukrán etnogenezis. A szláv gyökerek. Az ukrán nyelv.

2. A kozákság mint a modern ukrán nemzeti gondolat és politikai igények történeti magva.

3. Nemzeti újjászületés, vagy egy nemzet születése? Az ukrán nemzeti gondolat megjelenése, politikai és kulturális megnyilvánulásai a 19. században.

4. Az ukrán kultúra fejlődését meghatározó folyamatok a 20. században.

Követelmények:

A félév teljesítéséhez szükséges:

Előadások és szemináriumok látogatása

1 szemináriumi előadás megtartása

1 ZH megírása

Vizsga teljesítése (eredményes ZH és szemináriumi előadás esetén a vizsgajegyet megajánlom)

Előadás

Fogalmak

A tantárgy előadásainak megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlen magának tantárgy tárgyának, tehát az ukrán kultúra fogalmának tisztázása.

A kultúra fogalma

A kultúra fogalma természetesen elsősorban filozófiai kérdés. Azonban mégis létezik nemzetközi megegyezés arra vonatkozóan, hogy mit is értünk ez alatt. 1982-ben született az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) állásfoglalása, mely szerint: a kultúra egy csoport olyan anyagi, szellemi, intellektuális és érzelmi vonásainak összesége, mely magába foglalja az adott csoport művészeti, életmódbeli, viselkedési, hitbeli, értékrendbeli és tradicionális jellegzetességeket.

Ukrán

Az ukrán etnikai csoport neve is tehát nép neve is.. Tehát emberek összességéé, akik valamilyen közös jellemzők alapján sorolhatók egy etnikai csoportba. Ilyen közös jellemzők például a közös eredet, a közös terület, vagy például a nyelv.

Nép – gör. etnosz - „...olyan emberek történelmileg kialakult együttese, akik közös, viszonylag stabil kulturális vonásokkal rendelkeznek, tudatában vannak egységüknek, valamint más hasonló együttesektől való különbözőségüknek” (Ju. V. Bromlej).

A fenti definícióban láthatjuk, hogy a hangsúly a történelmi fejlődésen van. Tehát egy történetileg kialakult csoport ennek a következménye az, hogy így a csoport és annak kulturális jellege történetileg változó, tehát lényeges, a változásokat okozó folyamatokat elengedhetetlenek a jellemzők megismeréséhez.

Ukrán etnogenezis elméletek:

• 1) „örökkévalóság”-elmélet – az ukránok azóta léteznek, mióta ember él a Földön (30-40 ezer és 2-3 mill. éve keletkezhetett)

• 2) az „autochtonitás”-elmélete – az ukránok etnikai magját a késői paleolitikum idejétől a mai Ukrajna területét benépesítő népesség alkotja, az oroszok és fehéroroszok más területen, más magból alakultak ki (m. Hrusevszkij)

• 3) a „közös bölcső”-elmélete – az orosz-ukrán-fehér orosz nép közös ószláv népességből vált szét (a SU-ban a XX. sz. 30-80-as éveiben volt népszerű)

• 4) a keleti szláv népek önálló fejlődésvonalának elmélete, mely az utóbbi években vált általánossá

Az ukrán nép történeti fejlődésének főbb szakaszai:

• VI. sz. – a szláv népek széttelepedése → nyugati, déli, keleti szlávok

• A keleti szláv törzsek közül a poljanok, drevljanok, ulicsok, volinjanok, sziverjanok, tivercek, dulibok, fehér horvátok szövetségét tartják az ukrán nép elődjének – Törzsszövetség VI-VIII. sz.

• 9-13. sz.– a Kijevi Rusz időszaka

• 13-14. sz. – a részfejedelemségek időszaka - Halics-Volhíniai fejedelemség

• 14-15. sz. –a Litván Nagyfejedelemség kötelékében

• 16-17. sz. – a Rzeczpospolita időszaka

• 17-18. sz. – a kozákság

• 1772, 1793, 1795 - területi differenciálódás Rzeczpospolita felosztása következtében – Habsburg Birodalom + Orosz Birodalom

• 19. század

• I. Világháború (1914-18) után forradalmak időszaka → határváltozások

• 1922-től- Szovjetunió kötelékében + Ny-Ukr. – Lengyelország kötelékében

• II. világháború (1939-1945) → 1945 – USZSZK+Kárpátalja+Ny.-Ukr. (Galícia), Bukovina

• 1954-től a mai határok létrejötte a Krim-f.sz. elajándékozásával az USZSZK-nak

1991. augusztus 24. – Ukrajna függetlenné válása

Az ukrán szó az „Ukrajna” (variációk egy témára: Rus – 14. századig, Russia Minor Mala Rus, мала россия) szóból ered, így ennek etimolgóiáját (eredetét) célszerű megvizsgálni. A szó első említése a jelenlegi ukrán történetírás szerint 1187-re datálható, amikor is a kijevi litopiszben (évkönyv) történi. A litopisz egyébként az Ipatyevi krónika-kompozícióban található, és a megnevezés ebben az esetben a Perejaszlavi fejedelemségre vonatkozott. Ez a terület a csernyigovi és kijevi földekkel a Kijevi Rusz központi részét jelentette.

A 13. századtól kezdve szó Ukrajna/Ukrajina – Vkarjna/Vkrajina formában egyre gyakrabban megjelent a forrásokban „határvidék”, „határsáv” jelentéssel bírva, más-más területre értelmezve. Ugyanúgy nevezték ígyv a Halics-Volinyi fejedelemséget, mint az ún. Russia Minort – az-az a mai Ukrajna déli részét, mely a korszakban a litván állam és a tatárok között jelentett ütközőzónát. A szó, mármint az „ukrjana”, általános elterjedése a 16. századra állandósult a Rzeczpospolita végvidékét jelölve.

A határvidék elnevezés egyébként nem csupán földrajzi értelemben, valamely ország perifériáját jelentve állja meg a helyét, tekintve hogy az Ukrajna kifejezés által definiált területek nem csupán országok határvonalát jelentette. Itt húzódik a keleti és nyugati kereszténység határa, a középkorban itt húzódott a kereszténység és a nomád vándolró népek által képviselt kultúrák határa. A középkor végére benyúlt a területre a muzulmán-keresztény választóvonal. Egyesek szerint a kulturális értelemben vett Európa és Ázsia határa is valahol itt, a Kárpátoktól keletre húzódik.

Keleti szlávok az I.Sz. 6-9. Sz. –ban

Az i.sz. 6-7. sz-ra tehető a történelem egyik legjelentősebb népvándorlása, melyet a tankönyvekben leggyakrabban „nagy” népvándorlásként szoktak említeni. A korábban már ismertetett ilyen jellegű kiterjedt nomád népmozgásokhoz hasonlóan, ez is Belső-Ázsiából indult, és a Kelet-Európai-síkságra beözönlő nomád törzsek nyomására indul meg a szlávok széttelepedése is. A 6-7. sz. során különülnek el 3 nagy csoportra a szlávok:

1. Nyugati szlávok (csehek, lengyelek, szlovákok, szorbok, stb.)

2. Déli szlávok (szerbek, horvátok, szlovének, macedónok, stb)

3. Keleti szlávok (oroszok, ukránok, beloruszok)¹

Számunkra a tárgy témakörének területi lefedését figyelembe véve a keleti szlávok további történeti fejlődése az érdekes.

Írásos forrásokkal Jordánesz, Prokopiosz, Bíborbanszületett Konstantin munkássága, illetve a Régmúlt Idők Krónikája² nyomán rendelkezünk. Ezek mellett nagy jelentőséggel bírnak a különböző régészeti források. Utóbbiakból tudjuk például, hogy a keleti-szlávok az Al-Duna és a Sziverszkij-Donyec közötti területet foglalták el a 6. századtól. A fent említett történetírók szerint Antok, Szklavinok és Venédek alkották a összláv népcsoportot, melyek közül az antok területe egyezik a keleti szlávok területével. A krónikaíró pedig említést tesz arról , hogy a keleti szlávoknak három államkezdeménye is volt: Kujábia (Kijev központtal) ettől északra Szlávia, délre Artánia.

Írásos forrásokból ismerjük néhány ant vezető nevét is, pl.: Boz, Ardogaszt, Musszolij, Dobrogaszt, Pirogaszt. Egyes források arra utalnak, hogy szövetség létezhetett a szlávok és a 6. században a Kárpát-medencében élt avarok között. Továbbá említések vannak azzal kapcsolatban, hogy 550 és 551 között, az ant királyok többször is támadást indítottak az észak-balkáni területek ellen.

A Régmúlt Idők Krónikájából ismerjük néhány törzsét/törzsszövetségét a szlávoknak: poljanok, drevljanok, sziverjánok, ulicsek, tyivericek, dregovicsok, krivicsek, radimicsek, vjaticsok, szlovénok, fehérhorvátok, dulibok.

Mindennapi tevékenységük alapját a földművelés képezte, kölest, búzát, árpát termesztettek. A régészeti leletek alapján föltételezhető, hogy egyfajta minőségjavulás volt tapasztalható a mezőgazdaságukban, ami a termelőeszközeik fejlődésével magyarázható. Jelentős volt továbbá a szarvasmarha és a juhtenyésztés, a szövés, a fonás és a bőrművesség. A természeti viszonyokból kifolyólag, jelentős szerepet játszottak a kelet-szlávok életében a folyók illetve az erdők, több különböző méretű és funkciójú csónak és kisebb hajó maradványát találták meg a régészek, illetve a széleskörű fakitermelésre és a faúsztatásra is vannak bizonyítékok.

Prokopiosztól vannak információink arra nézve, hogy milyen volt a keleti-szlávok hitvilága. Politeizmus³ volt rájuk jellemző, általában a természet különböző jelenségeit kötötték valamilyen istenséghez, pl:

Perun – mennydörgés

Szvarog – Nap

Sztribog – szél