Ki Kicsoda a Magyar Rockzenében?

(A szerkesztés lezárva: 1982. nyarán, felelős szerkesztő: Szántó Gábor, összeállította: Czippán György)

Egymillió lemezjátszón pörögnek a fekete korongok hazánkban. Az orsós és főként a kazettás magnetofonok száma ennél is több. Sok millió példányban kelnek el a popzenei lemezújdonságok, s a szülők, rokonok is megtanulták, hogy a külföldi utakról hazatérve poplemezzel vagy kazettával lehet a legnagyobb örömet szerezni a gyerekeknek. Negyedszázada indult hódító útjára nálunk is az újfajta szórakoztató muzsika, amit akkor még rock and roll-nak, majd beatzenének, később pedig egyszerűen popnak, rocknak neveztük el. Azóta szervesen beépült kultúránkba. Mindig is a tinédzser korosztályból szedte elsősorban „áldozatait", de a generációk kinőve a tinicipőből, felnőttként is megőrizték vonzódásukat. Ma már elmondhatjuk, hogy az öntudatra eszmélő úttörőktől a mai harminc negyvenévesekig - akik a beatkorszak hajnalán voltak úttörők - több generáció szellemi táplálékai közé tartozik ez a muzsika.

Rajongói és a szimpatizánsok azonban nemcsak hallgatni szeretik, de szívesen hallanak és olvasnak is róla. Eme igényt felismerve az ifjúsági lapok, közöttük elsőként az IM, önálló poprock rovatokat nyitottak, amelyekben rendszeresen tájékoztatják olvasóikat a popvilág újdonságairól, eseményeiről. Mostanság a könyvkiadók is egyremásra ismerik fel az e téren jelentkező szükségleteket, s ha mackó módra cammogva is, de kezdik kielégíteni az igényeket. A korábban csak szórványosan, félénk kísérletként megjelenő popzsebkönyvek - mint a Beatles biblia, a Keresem a szót, a Beat-pop-rock - után már csaknem rendszeresen megjelennek a témával foglalkozó újdonságok. Gondoljunk csak a már második kiadást megért Rocklexikonra, a Szörényi-Bródy-, a Lennon-, a Beatlestől az új hullámig című összefoglaló és elemző kötetre, vagy a legfrissebb pop-évkönyvre.

E sort szeretnénk gyarapítani egy sajátos újdonsággal, a Ki kicsoda a rockzenében két kötetével. Míg a külföldieket felsoroló korábbiban inkább a lexikon jelleg dominált, a magyarokat taglaló mostaniban inkább érvényesült a Who's Who-k hagyományos rendes elve: az együttesek tagjai név szerint kiemelve is megtalálhatók benne.

Bizonyára sokan a szeműnkre vetik majd, hogy címével ellentétben mit keresnek e kötetbecs a táncdalénekesek, a folkzenészek, a jazzzenekarok? Nos, a rock szót kiterjesztett értelemben használjuk jelen esetben, s nem csupán a rockstílushoz tartozó muzsikusok kaptak helyet összeállításunkban, hanem mindenki a felmenők, leszármazók és oldalági rokonok közül, aki számított, vagy jelenleg számít valamit ebben a szakmában. Az új hullám, a diszkó nélkül éppúgy nem lenne teljes e kötet, mint ahogy Fényes Szabolcs nélkül sem. Utóbbi például azért is bekívánkozott a címszavak közé, mert kompozícióit a beatkorszak hajnala óta a hagyományos tánczenét előadók mellett a nagy újítók is rendszeresen műsorukra tűzték. S nem utolsó sorban szimpla információk közlésével így tudjuk csak érzékeltetni azt a fejlődési folyamatot, ami a magyar popzene elmúlt húsz éve alatt végbement.

Ilyen teljességre törekvő, útikalauz jellegű információs kötet még nem készült a magyar popról, szerzőinek, összeállítójának talán amiatt okozott fejtörést, hogy milyen mélységig térképezzék fel ezt a világot. A sztárokat és az úgynevezett második vonal jeles képviselőit feltehetően jól ismerik, akik e kötetet a kezükbe veszik, az ő esetükben éppen ezért eltekintettünk érdemeik részletes méltatásától, hiszen ezt korábbi könyvek, lexikonok megtették. Az így felszabaduló helyre inkább a kevésbé, vagy csak a helyileg ismert, illetve a már letűnt, vagy egy-egy kiemelkedőbb kezdeményezéssel egykor feltűnt előadók, együttesek kerültek. A punk és új hullámos körökben manapság népszerű Sikátor együttes méltánytalanul nagy helyet kapott például az Omegához, vagy az LGT-hez viszonyítva - éppen e megfontolások alapján! Reméljük azonban, mások is egyet értenek velünk abban, hogy nem az itt kapott sorok száma határozza meg a helyezést az élmezőnyben.

Szerkesztés közben felmerült a „meddig menjünk el?" kérdés is. Milyen mélységig taglaljuk ezt az ágas-bogas, s különösen napjainkban burjánzó szórakoztató iparágat? Több helyütt is ingoványra léptünk. Amikor például beválogattunk jó néhányat a vendéglátóiparban nevet szerzett, vagy a hullámvölgy idején oda menekül előadók közül. Vagy amikor a hordalékot is hozó új hullám tetején időnként felbukkanó tiszavirágéletű formációkat megörökítettük itt. Úgy véljük, ők is hozzátartoznak ahhoz az új zenei mozgalomhoz, ami két évtizede indult útjára hazánkban. S az útikalauz szerepére vállalkozó kötetünk sem feledkezhet meg róluk!

A bevezető

KIK VOLTAK A LEGJOBBAK?

A hatvanas években a hard rock hívei Radics Bélát tartották minden idők legjobb magyar gitárosának, s kikiáltották a magyar Jimi Hendrix-nek. Mások Mogyorósira esküdtek, a jazz-esek Babos Gyulát tartják a legjobbnak az ifjabbak szemében Tátrai Tibor a gitárkirály! A zeneszerető közönség mindig is szeretett rangsorolni, s a poppal foglalkozó újságírók és rockszakembe-rek majdnem minden évben elkészítették a sorrendeket - amúgy külföldi mintára! Az ott szereplő nevek hű tükörképei egy-egy korszak ízlésvilágának is. Itt csak az utóbbi két év eredménylistáját közöljük.

1980 legjobb hazai gitárosának Tátrai Tibor (Skorpió) és Lugosy László (Beatrice) találtatott. Basszusgitáros: Póka Egon (HBB). Billentyűs: Presser Gábor (LGT). Dobos: Solti Jónos (LGT). Fúvós: Dés László (Dimenzió).

Szólóénekes: Komár László. Szólóénekesnő: Bontovics Kati. Színpadi személyiség: Földes László (HBB). Nagylemez: LGT angol nyelvű. Hang-szerelő: Presser Gábor (LGT), Együttes: Edda. Eseménye: Omega-LGT-Beatrice koncertsorozata. Felfedezettje: East. Csa-lódása: a P. Mobil leállása és nagylemezének elmaradása. Legrosszabb teljesítménye: a Dinamit produkciója. Legjobb tíz dala: Maradj velem (Korál)), Várj, míg felkel majd a Nap (V’Moto-Rock), Embertelen dal (LGT), Minden sarkon álltam már (Edda), Katicabogárka (Beatrice), Rolling Stones Blues (HBB), Vallomás (Color), Miskolc (P. Mobil), A valóság hangjai (East), és a Kolduskirály (Mini).

Az 1981-es teljesítmények alapján már két rangsor is készült. Az egyik a közönségszavazatok alapján. A másik a szakmai szavazások végeredményeként. Elöl tehát a közönség legjobbja, mögötte a szakmáé. Énekesnő: Koncz Zsuzsa, Koncz Zsuzsa. Énekes: Soltész Rezső, Komár László. Együttes: Hungária, LGT. Billentyűs: Balázs Ferenc (Korál), Presser Gábor (LGT). Gitáros: Tátrai Tibor (Új Skorpió), Tátrai Tibor, Basszusgitáros; Frenreisz Kóroly (Új Skorpió), Frenreisz Károly. Do-bos: Dorozsmai Péter (Korál), Solti János (LGT). Nagylemez: Hotel Menthol (Hungária), Menetrend (Koncz Zsuzsa). Ese-mény: a Koncert című film alkalmából létrehozott Illés-, Koncz-, Tolcsvay-, Fonográf-koncert mindkét listán. Meglepetés: Kft, Kft. Csalódás: Révész Sándor kiválása a Piramis együttesből mindkét listán. A legjobb öt dal a közönséglistán: Limbó hintó (Hungária). Homok a szélben (Korál), Hűtlen (Edda) Kölyköd voltam (Edda), Bábu vagy (Kft). A szakma szerint: Gyertyák (V’Moto-Rock), Különvonatok (Koncz Zsuzsa), Bábu vagy, (Kft), Kölyköd voltam (Edda) és Limbó hintó (Hungária). A szakma ezenkívül szavazott az év legjobb szerzőire is. Így alakult az élmezőny a zeneszerzőknél: Presser Gábor, Tolcsvay László, Lerch István, Slamovits István és Balázs Ferenc. A szövegíróknál: Bródy János, Sztevanovity Dusán, Laár András, Demjén Ferenc és Földes László.