8. Mathilde De la Mole és De Renalné összehasonlító elemzése.

11. A színszimbolika a Vörös és fekete c. Regényben.

A vörös visszatérő motívum (keretes szerkezetben tér vissza: a verrières-i templom színe -ahova betér a regény elején és a végén mikor rálő De Rênalnéra-, mely előre jelzi Julien sorsát). A halál, a vér, az erőszak színe. A katonai karrier színe. A fekete a halál színe. Elrejt ez a szín: álca, védelem. Julien ruhájának színe. A lelkiismeretét jelképező szín. A papi pálya színe. A kék pedig a harmadik lehetőség Julien számára, a középút színe. Kék a lovasőrség színe, valamint kék volt a ruhája a márkinál néhány estén. Ilyenkor kilép a szerepéből. Mathild szemszíne.

A színek szerepe  A címben szereplő vörös és fekete színt általában a katonai illetve a papi pályának szokás megfeleltetni (a katonai egyenruha illetve a papi reverenda színe miatt). Eszerint a címben jelölt két szín Julien karrierlehetőségeit jelöli. Úgy tűnik azonban, a színeknek sokkal kidolgozottabb szerepe van a regényben. A vörös A vörös szín kétszer fordul elő igen hangsúlyosan, mindkétszer a verrières-i templom színeiként. Az regény eleji és a regény végi templomi jelenet mintegy keretbe foglalja a történetet. A regény elején Julien betér a templomba, mielőtt Rênalékhoz menne. A templom belső falai bíborszínű szövettel voltak bevonva, melyeken átsütött a nap fénye, s vörössé varázsolta az egész belső teret. A jelenet egészen baljóssá válik, mikor Julien a szentelt vizet - épp a bíborszöveteken áttörő fény miatt - vérnek nézi, s egy papírdarabot is talál, mely egy besançoni kivégzésről tudósít. A regény végi nagyjelenet helyszíne szintén a verrières-i templom, melynek magas ablakait bíborfüggönyök fedik. Ekkor lő rá Julien De Rênalnéra. A vörös szín tehát a vérre, az erőszakra enged asszociálni, s keretbe foglalja a regényt. A fekete A fekete szín leggyakrabban mint Julien ruházatának színe kerül elő. Minthogy papnövendék, De Rênalék talpig feketébe öltöztetik a fiatal házitanítót. Julien fekete ruhát visel a szemináriumban és Párizsban, de La Mole márki palotájában is. A fekete színű papnövendéki ruha mögé rejtőzik a kívülállók elől Julien valódi, lázongó, törekvő énje. A kék Julien nem a kompromisszumok embere. Szélsőségesen gondolkodik, s nagyratörő terveiért vállal is minden kockázatot. Holott számos lehetőség adódik a számára, hogy a középső utat válassza: Fouqué üzletet ajánl neki, amelyet "magasabb elhivatottságának" tudatában utasít el, Párizsban megnyílik előtte az út: Fervaquesné révén püspöki helynök lehetne, Korastoff gazdag moszkvai hölgyet kínál neki feleségül, de La Mole márki nemesi előnévvel és hadnagyhuszári ranggal ajándékozza meg. E közbülső út jelzése a kék szín a regényben. Julien kétszer visel kék ruhát: mikor de Rênalné eléri, hogy a királyt köszöntő lovasbandérium tagja lehessen, s mikor Párizsban de La Mole márki kérésére kékbe öltözik - ilyenkor a márki egészen más hangon, közvetlenebbül beszél vele. Mathilde kék szeme és a palotabéli kék kanapé is az "arany középutat" jelzi. A létra Csakúgy, mint a színek, a fent-lent ellentétpár is jelzésszerűen át-és átszövi a regényt. Julien mindig létra segítségével jut fel a meghódítandó előkelő hölgyek hálószobájába. A létra jól kifejező jelképe Julien állandó magasra törési vágyának, s annak, hogy céljának elérése érdekében hajlandó mindent kockára tenni.