Impresszionizmus

- festészetben először, konzervatív akadémizmussal szemben

- természethű ábrázolás, pillanatnyi benyomás

- új tapasztalat: pillanatnyi fényhatásokat és visszatükröződésöket rögzíteni képes fényképezés eredményei

- előzménye: szabadban festés a műterem helyett (plan air) pl. Manet, Degas, Renoir

- elnevezése: Claude Monet – A felkelő nap impressziója

- posztimpresszionizmus: az impresszionizmust meghaladni szándékozó kül. műv. törekvések pl. Van Gogh, Paul Gauguin, Cézanne

- impresszionista irodalom: (lat. impressio ’benyomás’): XIX.-XX. sz. fordulójának irányzata, meghatározottan a lírában, de az epikában és drámában is jelentkezett. Kerüli a közvetlen fogalmi kifejezést. Elsősorban érzelmi, hangulati vonatkozásokat az érzékelhető benyomások révén fejezi ki. Összefonódik a naturalizmussal, majd a szimbolizmussal és a szecesszióval. Jellemzően csak egy-egy alkotói pálya egy-egy periódusában érvényesül. Névszói (nominális) stílus, zeneiség, hangszimbolika, szinesztéziás képek gyakori használata.

 

Szecesszió

- főként építészet, iparm., képzőm., kisebb részben irodalmi irányzat

- német: Jugendstil, francia: art nouveau

- előzmény: preraffaeliták festészete

- pl. Gaudí (építészet), Gustav Klimt (festészet)

- irodalmi szecesszió: (lat. secessio ’kivonulás, elkülönülés, elszakadás’) a prózában kedveli a zárt terek, statikus helyzetek megalkotását, a visszaszoruló cselekményességet és a folyamatos időrend megbontását. Ugyanakkor a szecessziós szövegeket hangulati túlfűtöttség, erotika, dekadencia, finom, dekoratív motívumhasználat, valamint indázó mondatfűzés jellemzi. A jelzők és a határozók gyakran füzérszerű szerkezetekben jelennek meg. A lírásban felértékeli a rímek, refrének, alakzatok szerepét, és jellegzetes metaforákat (virág-szív, gyöngy-álom, stb.), halmozott jelzős szerkezeteket használ.

  

Charles Baudelaire (1821-1867)

- A Romlás virágai (verseskötet, 1857) = a klasszikus modernség szimbolikus kezdete

- Kapcsolatok (szonett, 1857): programvers, a szimbolizmus poétikai alapvetése

- Az albatrosz (1859): programvers, szimbólum allegóriává változtatása („A költő is ilyen, e légi herceg párja”)

 

Paul Verlaine (1844-1896)

- hatás: Juhász Gyula, Tóth Árpád

- chanson: dalműfaj francia változata

- Őszi chanson (1864): verszene, hangulatot, benyomást rögzít (impresszió)

- Költészettan (1874): programadó vers, ars poeticák beszédhelyzete

 

Jean-Nicolas-Arthur Rimbaud (1854-1891)

- A magánhangzók szonettje (1871): magánhangzó + önkényesen társított szín (hangzás+látás) à további szabad asszociációk előhívása

- A részeg hajó (1871): önazonosság problémája, Ki vagyok Én?, asszociatív látomásos képalkotás

 

Stéphane Mallarmé (1842-1898)

- nyelvszemlélete: jelentőt eltávolítani a megegyezéses alapon hozzárendelt jelentettől

- „tiszta költészet (poésie pure) / homályos költészet / zárt költészet”

- Látomás (1863): a csók leírása szimbolikus képekkel

 

Rainer Maria Rilke (1875-1926)

- Archaikus Apolló-torzó (1908): szonett, műtárgy leírása

- ihlet: fej és végtagok nélküli görög szobor a Louvre kiállításán

- mű és befogadó kölcsönös viszonya: mindketten megváltoznak

- Új versek c. verseskötet (1907 és 1908)

A modernség fordulata az epikában • A regény műfaja újra előtérbe kerül (az antikvitás óta létezik) • A realista regény egyik legfontosabb tematikus jellemzője a hős karriervágya • Az érvényesülés terepe a korabeli olvasó világát megalkotó társadalmi élettér • Hősei feltörekvő fiatalok, akik sokszor rokonszenvesebbek a társadalmi ranglétrán fölöttük állóknál • Dinamikus jellemek, de esetleges fölemelkedésük már csökkent értékű, mert eszményeik fokozatos feladásával jár együtt A prózapoétika változásai • 19. sz.-tól • Csökken a cselekmény egységesítő szerepe • Megjelennek a megszakítottság, a töredezettség alakzatai (kihagyás, hiány, elhallgatás) • Objektívebb elbeszélői nézőpont + szereplői nézőpontok sokasága => szükségszerűen felbomlik a lineáris idővezetés, történetmondás • A belső magánbeszédek szerepe megnő • Hangsúlyossá válik a szereplők lelki folyamatainak, indítékainak az elemzése (lélektani/analitikus regény) • Megjelennek az esszészerű, filozofikus betétek • A 19. sz. végétől visszaszorul a nagyepika => csökkentebb prózaformák (elbeszélés, novella, rövidtörténet) • Anekdotikus hagyomány • Drámai és lírai szerkezetek

63