Modernség az epikában és költészetben

A líra új kifejezésmódja

- tudatosság, programosság

- leírás visszaszorul, előtérben a kifejezés

- szöveg egészét szervező szimbólumalkotás

- merész képhasználat

- mondatszerkezet fellazítása

- jelentő és jelentett egyezményes kapcsolatainak felfüggesztése

- másodlagos jelentések szerepe megnő, jelentések rögzíthetetlensége

- egyidejű vagy egymást követő stílusirányzatok: művészek is kül. törekvésekhez kapcsolódtak pályájuk során, egy-egy műben többféle stílusirányzat

- klasszikus modernség: a szimbolizmussal kezdődő irodalmi folyamat

                                                  naturalizmus

                                                  szimbolizmus

                                                  impresszionizmus

                                                  szecesszió

 

Szimbolizmus

- XIX. sz. ’50, francia irodalom

- szimbólum: (gr. szümbolon ’ismertetőjel’): legkorábbi jelentése kettétört tárgyakra vonatkozott, amelyeket összeillesztve azonosíthatóvá vált a hírvivő személye. Már az antikvitásban kialakult azonban a szó elvont jelentésköre is: jelszó, jelkép értelemben. A művészi szimbólumokat azonban – szemben az ismertetőjelekkel – többértelmű jelentés jellemzi.

- szimbolizmus: elnevezése (Jean Moréas fr. költőtől származik, eleinte egy kisebb költői mozgalom neve volt) kisebb részben képzőművészeti, főként irodalmi, azon belül meghatározóan költészeti irányzatot jelöl. Kezdete jelképesen Baudelaire A Romlás virága (1857) megjelenése. Lezárása az európai költészetben Thomas Stearns Eliot A puszta országa (1922). A kifejezés olyan poétikai jelhasználatra vonatkozik, amely az irodalmi alkotásokat korábban is jellemezte (szimbólum). Modern szimbolizmusban azonban: jelkép a szöveg központi alkotóeleme. Összetett jelentéslehetőségek, melyeket nem lehet egy-egy konkrét jelentéssel megfeleltetni. Másodlagos értelem jelentősége (konnotáció, elsődleges: denotáció). Egy jel = több jelentés. Sejtetés, sugalmazás, nem megnevezés.

 

Parnasszizmus

- programvers: Théophile Gautier – A művészet

- elnevezés: Parnasszus hegy nevéből ered, itt laktak a görög mitológia szerint a múzsák és Apollón

- esztétikája: szembefordul a romantikával, tagadta a költő társadalmi szerepét, váteszmivoltát, és prófétai küldetését.

- történelemfelfogása: megkérdőjelezte a felvilágosodástól örökölt fejlődéshitet, és a végzet erejét hirdette.

- poétikája: szakított a vallomásos élménylíra gyakorlatával

- szenvtelen, távolságtartó hangnem

- téma: örök érvényűnek tartott dolgok, jelképet, mitikus és természeti témák, egoztikus tájak, ragadozó állatok viselkedése

- epikus részletezés, rendkívül gondos megalkotottság

- magyar: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső

- l’art pour l’art (fr. ’művészet a művészetért’): a 19. században megfogalmazott esztétikai felfogás, melynek lényege a művészet öncélúsága, a művészet társadalmi szerepének tagadása - Gauthier: a művészet számunkra nem eszköz, hanem cél.

- esztétizmus: az esztétikai érték vezető szerepét hirdetű poétikák és költői magatartásformák összefoglaló elnevezése (l’art pour l’art, parnasszizmus, szimbolizmus, preraffaeliták, dekadensek)