Guy de Mouppassant szorongásos, mélabús naturalizmusa. Egy asszony élete

A szépfiú

Novellái, stílusa és jelentősége

Élete: Guy de Maupassant (e. gí dö mopászán; 1850–1893) a vidéki nemesi kastélyok világának, Normandiának a szülötte. Szülőföldje egész életében vonzotta, bárhová is került a világban. Írásaiban is gyakran ott látjuk a háttérben a normandiai táj jellegzetes vonásait. Harcolt az 1870–1871-es francia–porosz háborúban. A kezdeti lelkesedést azonban a kiábrándító valóság hamarosan szertefoszlatta, Maupassant a háborúban egyéni sorsok tragédiáját látta csak. A háborúban megismert emberek később novellái hőseivé váltak.

A háború után kénytelen volt hivatalnoki állást vállalni Párizsban, és csaknem nyolc éven át élte a kishivatalnokok nyomorúságos életét. Irodalmi ambícióit Flaubert támogatta és biztatta, de szigorú kritikusa is volt, csupán néhány munkáját engedte megjelenni.

Médani Fiatalok: Csütörtökönként Zola lakásában gyűlt össze az a hat fiatal író, akik magukat Médani Fiataloknak nevezték. 1880-ban jelent meg Zola által szerkesztett kötetük, a Médani esték, amelyben egy-egy novellával szerepeltek. A háborút és a Harmadik Köztársaságot leleplező írások nagy vihart kavartak, a kötetet a naturalizmus térhódításának mérföldköveként szokás emlegetni. Maupassant-nak a kötetben megjelent novellája, a Gömböc hírnevet hozott. Sokévi készülődés után remekmű született. Flaubert is dicsérő szavakkal illette a munkát.

Művei: Ezután Maupassant szinte megállás nélkül írt. Az újságok és hetilapok sorra hozták le munkáit. Rövid élete során összesen hat regényt és több mint háromszáz novellát írt. 1883-ban jelent meg első regénye, az Egy asszony élete. Igazi műfaja a novella volt, bár az Egy asszony élete című regényéről Tolsztoj azt állította, hogy a világirodalom egyik legszebb alkotása. Egyik legismertebb regénye A szépfiú(1885). A regény valósággal berobbant az irodalmi közéletbe, négy hónap alatt harminchét kiadása jelent meg, Maupassant meghódította Párizst, anyagi és művészi elismerést is kapott.

Péter és János című regényeinek (1888) előszavában a művész és a műalkotás szabadságát hirdeti; szerinte minden műalkotást csak önmagához szabad mérni, és nincsenek minden műre érvényes szabályok. Maupassant Flaubert-től tanulta a pontos, világos stílus és az író kívülállásának fontosságát, a tömör, lényegretörő kifejezésmódot, a szenvtelenség fogalmát. 

Maupassant: A szépfiú

Eszköztár:

Hősei:Ahogy sikerei után Maupassant előtt kinyílt a világ, Párizs és a korabeli társadalmi elit körök, úgy változnak műveinek hősei is. Első elbeszéléseiben főként kisembereket ábrázol, az ő sorsuk mind teljesebb, realisztikusabb bemutatása foglalkoztatja. Később egyre inkább előtérbe kerülnek a képmutató társadalom törekvő, önző, kíméletlen alakjai, bár valójában mindig inkább az egyén, mint a közösség sorsa érdekli.

Georges Duroy alakja: A szépfiú főhőse, Georges Duroy (e. zsorzs düroá) is cinikus, gátlástalan, törekvő fiatalember. Nagyravágyó ember, akinek sem vagyona, sem műveltsége nincs, önbizalma viszont annál több. Az afrikai katonai szolgálat után visszatér Párizsba, ahol azonban összeköttetések nélkül semmire sem lehet jutni. Egy napon azonban egy véletlen találkozással elindul szerencsesorozata: bekerül a legmagasabb körökbe, megnyerő külsejével, magabiztos fellépésével, behízelgő modorával nemcsak a hölgyeket, de a tekintélyes pozíciókkal bíró urakat is elkápráztatja. A kezdeti sikerek után azonban nem következik a várva várt folytatás: bár sikerül újságírói állást kapnia, az igazán fontos szalonok zárva maradnak előtte.

Gátlástalanul szerelmi viszonyt kezd Marelle-nével (e. marej), de igazi érzelem nem fűzi hozzá. A kapcsolatból azonban jó haszna származik, rendszeres pénzadományokat kap az asszonytól. Amikor már terhes számára a viszony, odébbáll,Forestier-nét(e. foresztié) környékezi meg. Neki azonban nincsenek illúziói, csupán jótanácsaival látja el a fiatalembert, hogyan tud előbbre jutni. A taktika beválik, Duroy hamarosan rovatszerkesztő lesz, bekerül a valódi társasági életbe. A hamarosan megözvegyülő Forestier-né többé már nem áll ellen a hódításnak, összeházasodnak a nemesi rangot szerző Duroy-val.

Lassan a politika világa is kinyílik Duroy előtt, Maupassant a sajtó képviselői után a politikusokról is lerántja a leplet. A szépfiú csillaga egyre magasabbra emelkedik, egyszerre több asszonnyal folytat viszonyt, mindent megtesz azért, hogy előbbre jusson. Vagyont is szerez, és magabiztos gőgjében – miután egy ügyes csellel megszabadul feleségétől – megszökteti patrónusa, Walterné leányát. Az anya maga is gyengéd érzelmeket táplál Duroy iránt, de a szökés miatt a szülők kénytelenek beleegyezni a házasságba: Duroy célba ér, gátlástalansága és aljassága meghozza számára a kívánt eredményt.

Pesszimista világkép: Maupassant szenvtelenül szemléli hőse sorsának alakulását, az írói rokonszenv nyomát sem látjuk, amikor Duroy-ról beszél. Világképe kiábrándult, pesszimista,illúziói nincsenek. A Maupassant-ra jellemző tiszta, világos nyelven, formai tökéletességgel megírt történetnek filmadaptációja is készült (Louis Daquin: Bel Ami; 1955).

Guy de Maupassant: Egy asszony élete (1883)

Ha Zola regénye az alsóbb társadalmi osztályok gondjait mutatja be, akkor Maupassant művét ennek kiegészítésének is lehet tekinteni, mivel itt egy nemesi család életébe kapunk betekintést. Lényegében nincs nagy különbség a két főhős sorsa között, mindkét nőt kihasználják, majd eldobják. Persze Jeanne-nak nincsenek megélhetési gondjai, ő "csupán" az összes illúzióját és reményét veszti el, mikor gyanúsan tökéletes udvarlójához hozzámegy, és kiderül, hogy a férfi csak szerepet játszott. Az addig kifogástalan úriember egycsapásra zsugori, elhanyagolt és faragatlan tuskóvá változik, aki ráadásul még a szolgálóval is összeszűri a levet. Jeanne hamar megöregszik, megkeseredett, koravén nő lesz belőle, akit férje után még a fia is kihasznál, kiforgatva őt az összes vagyonából. Ismét egy regény, mely az igazságérzetemet olyan mértékben sértette, hogy legszívesebben lecsaptam volna a földre - de nem tehettem, mert még mindig úgy gondolom, hogy jobb "felvértezni" magam ilyen és hasonló történetekkel, mert később tisztábban fogom látni az összes párkapcsolati buktatót és annál kisebb csalódás fog érni.

60

Gömböc

Novelláinak egyik köre ifjúkorának döntő, nyomasztó élményét idézi: a III. Napóleon bukása utáni német megszállást. Erről szólt már a Gömböc is, amely egyszeriben tette híres íróvá. De a témakör végigkíséri rövid írói útját. A megalázók és megalázottak, a kíméletlen győztesek és a kiszolgáltatott legyőzöttek viszonyának halhatatlan példázatai ezek a történetek. - Egy másik kör a paraszti életé. Maupassant az első hiteles parasztábrázolók közé tartozik; főleg a kicsinyes, önző, kíméletlen módos parasztok rideg világát mutatja be, szétfoszlatva a falusi idillek ábrándjait. - Hanem a legfontosabb kör maguknak a polgároknak, a polgári magatartáslehetőségeknek kimeríthetetlen változata. Maupassant novelláiból úgy kavarog elébünk az eszméit és erkölcsét vesztő polgár végtelen számú arculata, mint Boccaccióból a reneszánszra készülő középkor végi polgáré vagy Balzacból a még nagy célokkal teljes, forradalom utáni polgárságé. - És mindig és mindenütt a szerelem. Maupassant-t a maga korában és utána is még évtizedekig erotikus írónak tartották, akinek műveit nem illik fiatal lányoknak olvasni. Ma már nem tekintjük művelt fiatal leánynak, aki nem olvassa Maupassant-t. Hiszen senki nem tanít úgy a szerelem szépségére és a szerelem veszélyeire. Ha szerelemről szól, tud finoman lírikus is lenni. Hiszen tudta, hogy az elsivárosodott világban ami mégis szép maradt, ami örök emberi gyönyörűség és magasztos érzések forrása - az az egymásra találó férfi és nő: férfitest és női test, férfilélek és női lélek.

A későbbi években, ahogy idegbaja egyre inkább rohan a téboly felé, novelláiban előbb megjelenik, majd megsokasodik a rejtelmes, a félelmetes, a kísérteties. Hátborzongató fantasztikus novellái túllépnek a valóságon, a realizmus Flaubert utáni fő alakja még a megzavarodott lélek irrealizmusának is a legművészibb ábrázolója lesz.

S mindehhez még annyit, hogy Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. Elbűvölő a szépség, miközben tudomásul vesszük, hogy milyen undorító az a polgári világ, amelyet ábrázol. Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom.

61