33. Dosztojevszkij világirodalmi jelentősége.

A kötet Dosztojevszkij poétikájának kérdéseit elemzi, és Dosztojevszkij munkásságával kizárólag ebből a szemszögből foglalkozik. A művészeti gondolkodás általa megteremtett típusa, amelyet mi feltételesen polifonikusnak nevezünk, a világirodalomban tökéletesen új jelenség. Jóllehet ez a művészi gondolkodástípus Dosztojevszkij regényeiben testesült meg, jelentősége messze túllépi a regényírás határait, és az európai esztétika alapvető elveit ingatja meg. Dosztojevszkij jelentősége és hatása rendkívüli. A világirodalomban Flaubert-rel és vele kezdődik a klasszikus regénytípus bomlása. Nélküle elképzelhetetlen a lélektani és esszéisztikus irányzatok, általában az analitikus és asszociatív próza kifejlődése. hatott a francia Gide-re a jellem többértelműségének, a pszichikum következetlenségének ábrázolásával, Kafkára, aki – a nyugati regényben először – bűn és bűntudat viszonyából vezeti le az emberi létezés képletét.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881): Moszkva szegénykórházában született, mivel apja ott volt orvos. A gyermekkorától sokat betegeskedő író számára életének egyik legmegrázóbb élménye volt apja halála, akit kegyetlenkedései miatt jobbágyai vertek agyon. Súlyos, lelki eredetű betegsége innen eredeztethető.

Hadmérnöknek tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Egyre inkább az irodalom és a publicisztika, illetve a korabeli szellemi mozgalmak felé fordult figyelme. Első sikeres alkotása Szegény emberek (1845–46) címen jelent meg 1848-ban. Bátyjával többször kísérelt meg lapokat, folyóiratokat megjelentetni (pl. Vremja – Az Idő címmel) – sikertelenül.

Pere és száműzetése:Bár sohasem csatlakozott semmilyen mozgalomhoz, szervezethez, mégis megvádolták, hogy tagja volt az utópista szocializmus nézeteit képviselő, ateista Petrasevszkij-körnek. Felségárulás vádjával halálra ítélték (1849), s több társával együtt alávetették annak a megalázó és félelmetes helyzetnek, hogy csak a vesztőhelyen, az ítéletre várva kaptak kegyelmet. Az ítéletet a cár többéves száműzetésre, majd az ezt követő katonai szolgálatra módosította.

A száműzetést állítólag élete egyik meghatározó pozitív élményének tartotta, itteni élményei alapján készítette Feljegyzések a holtak házából (1862) című emlékiratregényét.

Utazásai: Az 1860–70-es években hosszas utazásokat tett Nyugat-Európában, de – szemben kortársaival – a Nyugat inkább taszította, mint vonzotta. Utazásai során ismerkedett meg a különböző szerencsejátékokkal, s eluralkodott rajta a játékszenvedély, emiatt is sokat küszködött anyagi gondokkal. Ez az élményalapja A játékos (1866) című kisregényének.

A szlavofil messianizmus eszméjeNyugati tapasztalatai és az orosz valóság határozták meg Dosztojevszkij társadalmi-politikai nézeteit. Elutasította a nyugati kapitalizmust, és kidolgozta a maga idealisztikus-messianisztikus szlavofil nézeteit. Mély meggyőződéssel hitt Oroszország fölemelkedésében és az orosz nép küldetésében. A „nyugatos” orosz értelmiséget (pl. Turgenyevet) valósággal gyűlölte, hazaárulónak tartotta. Politikai-gazdasági tézisei gyakran fölbukkannak regényeiben, miként politikai ellenfeleire is ráismerhetünk egy-egy regényalakban (pl. Ördögök című regényében az idősebb Verhovenszkij nézeteiben Turgenyevre és Tolsztojra ismerhetünk).

Izzó szenvedéllyel vett részt a korabeli irodalmi vitákban. Irodalmi, irodalomelméleti műveiben, beszédeiben, előadásaiban értékes gondolatokat fogalmazott meg Gogol és Puskin művészetéről.

Művei

Regények

1866Bűn és bűnhődés

1867–68A félkegyelmű

1871–72Ördögök

1875A kamasz

1880Karamazov testvérek

Elbeszélések

1846A hasonmás

1849Nyetocska Nyezvanovna

1864Feljegyzések az egérlyukból

1866Megalázottak és megszomorítottak

1877Egy nevetséges ember álma

Naplók

1867–Az író naplója