32. A Bűn és bűnhődés c. Regény elemzése. A megtisztító szenvedés és a bűnbánat kérdése a műben.

Bűn és bűnhődés:

• Raszkolnyikov:

beszélő név (raszkol= szakadás)

volt egyetemi hallgató – közösséghez tartozott, de elszakadt ettől

szegény – keresetétől is elszakadt

elszakadt családjától, vidékről  városi élet miatt elzárkózik, elmagányosodik  lélektani mechanizmus: függetlenné válik másoktól  úgy érzi, korlátlan szabadsága van

eltorzítja a gondolatokat, hamis illúziókat teremt  tragikus következmények

új teóriája (melynek alapja: értelem és logika): vannak emberek, akik mindent megtehetnek büntetlenül, bűntudat nélkül (Pl: Napóleon)  kiválasztottak

cél: kipróbálni, hogy működik-e teóriája ((létezik-e a korlátlan szabadság)  kiválasztottnak érzi magát

 a gyilkosság igazolja eszmefuttatásait

• Teóriájának bizonyításául hosszas tervezgetés, gondolkodás után megöl egy uzsorás öregasszonyt. De tévedett: ő nem kiválasztott, kínozza a lelkiismerete, egyre inkább magába fordul, mindenkit ellök magától. Az egyetlen személy, akire hallgat, Szonya, az utcalány. Miután neki elárulja szörnyű titkát, ő ráveszi, hogy vallja be bűnét és vállalja azok következményeit (ahogyan ő is teszi). Raszkolnyikovnak ez nem könnyű, azért sem, mert ezzel fel kéne adnia elméletét. Végül mégis feladja magát, és látva a lány őszinte, tiszta és határtalan szeretetét, feladja teóriáját, megbékél.

• Helyszínek:

Raszkolnyikov szobája: odú – nem otthon (beszűkült tér: megnyomorítja a lelket)  ki akar törni

Utca: tág, de nem személyes  hiába menekül ide, itt magányos

Szonya szobája

Raszkolnyikov tudata, gondolatai, tudatalattija  belső történések, lélektani ábrázolás!

• Szempont:

Raszkolnyikov szeméből  az ő gondolatai, belső világa érvényesül, az ő szempontjából követjük az eseményeket  belső monológok

Elbeszélő: nem szólal meg

• Időkezelés:

Gondolkodik: nagyon lassú

Gyilkosság után: megbomlik az időrend  máshogy érzékeli az idő múlását

Bizonyos eseményeket kiemel (pl: Marmeladov halálát)

Epilógus: hónapokban telik az idő

• Gyilkosság:

Mindent számba vesz (legalábbis látszólag)  terepszemlét tart, előre kiszámít mindent  nem alapos, mert hiába látja saját reakcióit, próbál nem ügyelni rájuk

Mindent előre eltervez  értelmével birtokba akarja venni az eseményeket

Öregasszony: kártékony  ésszerűség alapján is mindenkinek jót tenne vele, ha megölné  jelek: beszélgetés, Lizaveta nem lesz otthon, személyes okok (pénzhiány)

Intő jelek: iszonyatos álom (fizikailag is meggyötörte)

Váratlan dolgok: balta, munkások, Lizaveta (öregasszony húga), saját maga (lelkiismerete)

Végül a véletlennek köszönhetően megmenekül, sikerül végrehajtania tervét, ah nem is úgy, ahogy eltervezte

• Gyilkosság után:

Betegség – ok: nem tuja feldolgozni, ami történt  önkívületi állapot (lázálmok, tudatvesztés) – a lelke felülkerekedett rajta: túlnő minden értelmén, tudatán  eluralkodik rajta a betegség, nem tudja kézben tartani értelmével az életét  nem tud úrrá lenni a bűntudaton

Kezdeti szakadás véglegessé válik – elszakad a társadalomtól, anyjától is

Razumihin (barátja; nevében benne van az ész, értelem) próbálja bevonni őt az életbe, de ellenáll

Belső folyamatok: bűn bevallásához vezetnek (fokozatosan) 

Zamjotov: félrevezetésből mondja el, kíváncsi a reakcióra, nem bírja magában tartani (gyengeségét értelme szolgálatába állítja)

rendőrség: nem bírja elviselni tettének súlyát, rosszul lesz ( akaratlanul)

tetthely: megvallja bűnét, fel akarja adni magát – megtébolyodik (minden bűnös visszamegy a tett helyszínére)

Szonya: mindent megvall neki (nagyon megrémül, megretten)– hasonló helyzetben vannak: társadalom peremén élő nyomorgó bűnösök (Szonya önmaga ellen áldozatból, Raszkolnyikov viszont más ellen vétett) – Raszkolnyikov nem tartja bűnnek, amit tett, megfutamodik a szenvedés elől (nem úgy, mint Szonya)

• Szonya mindazt vállalja, amit Raszkolnyikov nem  tisztában van bűnével,. És vállalja következményeit (pl. megaláztatást)  megrémíti a bűntudat hiánya, a bűn nem vállalása  hatása: menekülni próbál, majd szánalmat, sajnálatot ébreszt benne a bűnös ember

• a szabadságnak látszó korlátlan lét az ember börtöne lesz, amiből nem tud szabadulni  beszűkül a magányba, a bűn fogságában van (Szonya ezt tudja)

egyetlen megoldás: bűn megvallása és megbánása

• Epilógus: Szibéria

Elzárkózik, nincs kapcsolata a társaival, nem törődik semmivel – kiközösítik  még nem látta be, hogy saját elméjének a rabja

Bűntudat: elszomorítja, hogy családja miatta szenved, de egyben elégedetlen is önmagával, amiért feladta teóriáját

Fordulat: Szonya kitartó szeretete megszabadító erejű  elfogadja őt úgy, ahogy van, mellet áll mindennek ellenére  megváltó szeretet

Lázálmok: üzeni, hogy teóriája csak fertőzés, pusztulást hoz

 föladja teóriáját: kész vállalni a szenvedéssel teli sorsot  életet kap (az okoskodás helyett)  Lázárként támad föl

• Porfirij (rendőrbíró): nagy bölcsességet képvisel – tudja, hogy az ész és az akarat csak kis része az embernek  képes az egész embert nézni Raszkolnyikovban

  • Módszere: pszihológia – önkéntelen válaszokra, reakciókra épít  eltántoríthatatlanul meggyőződik Raszkolnyikov bűnösségéről

  •  próbálja őt eljuttatni oda, hogy lássa be elméletének hamisságát

• Befejezés:

• lélektani mélységábrázolások: sajátos írói eszközökkel az értelem számára is megfogalmazható kételyekkel teli embert állítja elénk

• újfajta regény: emberi pszihé, lélek tartományának érzékeltetése (az emberi ész, értelem kis helyet foglal el)  óriási fordulatot jelent életműve

• Válaszok a szabadság paradoxonára:

• Raszkolnyikov: Logikai konstrukciójának kiindulópontja (Nietzsche Zarathustrájához hasonlóan), hogy osztályozza az embereket. A hangyaboly, a tetűk világa feladata, hogy fenntartsák a létet, hogy sokszorosítsák az embert. A Napóleonok világa a kiváltságos emberek világa, akik mozgatják a világot, akik célt és értelmet adnak a létezésnek. Ahhoz, hogy ezt a feladatot betölthessék, túl kell lépniük a konvencionális erkölcsi kereteken, azaz a cél érdekében mindent szabad. Raszkolnyikov gyilkossága szándéka szerint intellektuális gyilkosság, s arra irányul, hogy bizonyítsa elméletét, azaz létezik ez a felosztás, megállja a helyét a logikai konstrukció.

• Luzsin: A második világ haszonelvűségét hirdeti, annak önzését, egoizmusát. “Mindent csak magadnak” – hirdeti, s ennek érdekében ölni is szabad. Felfogása megerősíti Raszkolnyikovot tette elkövethetőségében.

• Szvidrigaljov: Nemet mond a világra azzal, hogy akarattal átlép minden erkölcsi korlátot, negatív értelemben van túl jón és rosszon. Emiatt cselekedetei kiszámíthatatlanok, a jóság és emberi aljasság követhetetlenül váltja egymást, s e felfogás logikus következménye az öngyilkosság.

• Szonja: A rációval adott válaszokkal ellentétben az ő válasza a szív döntése, a teremtménytudattal ráhagyatkozik a Gondviselőre; mivel elviseli az életet, kívül is marad a történteken, s az evangéliumban talál menedéket.

• A válaszok kapcsán Dosztojevszkij kérdése nem az, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy kinek van inkább igaza. Szonja válasza éppoly szélsőséges válasz, mint férfitársaié, ám a mérleg nyelve mégis inkább felé billen, mert az ő felfogása kevésbé veszélyes embertársaira. Ezért is mondhatja Török Endre, hogy a Bűn és bűnhődés a divergencia regénye, a közelítő távolodás kifejezője. Azaz miközben a hősök közelítenek eszméjükhöz, logikai konstrukciójukhoz, annak megvalósulásához, fokozatosan el is távolodnak tőle.

• A regény egyik központi alakja, problémahordozó hőse a vizsgálóbíró, Porfirij. Nem a gyilkosságot akarja bizonyítani, hanem az elvet akarja kikezdeni. Alakjában Dosztojevszkij az eszményi igazságszolgáltatót rajzolja meg, melynek feladata nem az erőszakra adott intézményesített erőszak, azaz nem az erőszakfolytonosság fönntartása, hanem annak megszüntetése. Dosztojevszkij felfogásában a bűnös erkölcsileg megköveteli a büntetést, az igazságszolgáltatás feladata ennek a folyamatnak az elősegítése. A regény zárlata a szabadság, illetve a rációval való döntés paradoxonából következik. Raszkolnyikov értelmével tagadja a bűnt, az erkölcsi parancs szerint azonban meghajlik. A logikát szétveti egy, az értelemnél erősebb erő, anélkül azonban, hogy ez a logika teljesen megadná magát. Az epilógusban Szonjával az evangéliumot olvasva is fölmerül benne saját elméletének kérdése.