26. Oroszország kora feletti kétdégbeesés és a nemzeti bűntudat feléledése az oreosz állapotok leleplezése által a Holt lelkekben.

Az orosz élet provincializmusa, abszurditása és groteszk alapvonásai átütő erővel jelennek meg a Holt lelkek című erkölcsrajzi utazási regényében. Főhőse Csicsikov, a ravasz szélhámos és kalandor, a kifejlett Hlesztakov, aki nagyvárosi csiszolt modorával utazásai során beveszi magát mindazon földesurak bizalmába, akikkel kapcsolatba kerül. Vendégeskedései során az erkölcstelen, tunya, elmaradott szemléletű földbirtokosoktól szinte ingyen fölvásárolja a meghalt jobbágyokat, azaz a holt lelkeket. Így a földesuraknak nem kell adózniuk az új összeszámlálásig a lelkek után, míg Csicsikov több száz léleknek lesz tulajdonosa, akik után állampénzt vehet föl, s csak papíron létező birtokát elzálogosíthatja. Mielőtt rájönnének szélhámosságaira, igyekszik odébbállni.

Az orosz élet abszurditása, minden paradoxona átsüt az ötlet kivitelezhetőségén. Oroszország mint mozdulatlan és iránytalan tér jelenik meg, s mintegy az emberi létezés céltalanságát hangsúlyozza. Mint határtalan tér viszont a megfoghatatlanságnak, a semminek az érzetét kelti. Utazása során Csicsikov emberi kövületekkel, árnyakkal s erkölcsi mivoltukban holt lelkekkel találkozik: a történelem idején kívül rekedtek panoptikumában bolyong. Neveikben is állatra, emberi testrészre utaló hanghatások rejtőznek: közönséges elnevezésű valamennyi.

Az anekdotikus keretnek, a gogoli elbeszélőmódnak, a lírai kitérőknek, az időnként fölbukkanó szentimentális elemnek és felvilágosító jellegnek az ellenére a földesurak szellemi, erkölcsi és lelki arculata oly erőteljes kontúrokat nyer, hogy rabelais-i méretű szatírává szélesedik. Gogol szatírája váteszhitű. Ezt a megfoghatatlan Oroszországot akarja megfejteni („Hol van itt ösvény? Hol van itt a kivezető út?”), s fölébreszteni benne a nemzeti bűntudatot. Nem véletlen, hogy a még meg nem kövült, egyedüli mozgó hősnek, Csicsikovnak az újjáélesztésére tesz majd kísérletet, más cél felé irányítva mozgását („Ideje végre a silány embert is befogni a szekér elé. Rajta hát, fogjuk be a silány embert!”).

Az újjászületést a II. kötet „elégetése” meggátolta. Talán mert az elsőt a pozitív földesurak világa a véletlen szintjére süllyesztette volna, vagy kölcsönösen érvénytelenítették volna egymást. Így a szerencsésebb, mivel Oroszországra ragyogó fényt áraszt minden, ami nincs benne. A hiánynak a fénye ez, a pozitívnak a hiánya ez a gogoli Oroszországban.

Fő művének szánt alkotása a Holt lelkek, egy eredetileg három részesre tervezett regénysorozat első - és töredékeiben második - darabja. A második rész kéziratait a szerző elégette, így csak néhány fejezet maradt fenn, azok is töredékesen. A harmadik rész sosem készült el. sicsikov, a regény főhőse negatív figura, egy szélhámos. Az orosz vidéket járja és a halott jobbágyok tulajdonjogát szerzi meg, hogy immáron "gazdag" emberként még gazdagabbá válhasson. Ahogyan az egy ponton meg is fogalmazódik a regényben:  "(...) ezreket nehéz törvényes módon szerezni, de a milliók már könnyen halmozódnak fel. A milliomos nincs rászorulva, hogy görbe utakra térjen; egyenes úton haladhat, és mindent fölszed, ami csak elébe kerül. Mások nem szedhetik fel, nem telik az erejükből, neki nincsenek versenytársai. Erejének hatósugara nagy, mondom, amihez csak nyúl, megkétszereződik, megháromszorozódik, még ha nem akarja is. De az ezrekkel mit lehet kezdeni? Legföljebb tíz-húsz százalékot hoznak."

A regény az orosz realizmusra jellemzően rendkívül alaposan megírt, minden apró részletet bemutató; a cselekmény igen lassú folyású. Olvasás közben olyan érzésünk támad, mintha az adott helyen valamiféle kamerán át néznénk a történéseket, ami nem csak az objektív látóterébe kerülő környezetet és cselekményt, de ott és akkor minden elképzelhetőt láttatni enged. E legnagyobb erősség a mű legnagyobb "gyengéje" is egyben. A felkészületlen olvasó számára a könyv könnyen unalmas borzalommá válhat, - a több oldalas hosszú leírásokra előre edzenünk kell magunkat - de az, aki ezen túljut és hozzászokik, kitűnő korrajzot kap jutalmul.

A könyvben annyi romlott jellemmel találkozunk, hogy felvetődik a kérdés: kik is a holt lelkek? Vajon a még élő, de halott lelkű urak lelke mennyivel élőbb a már elhunyt, de dolgos, földművelő élet után eltávozott jobbágyokénál?

Az aprólékosság jelenségének bizonyítására muszáj idéznem egy fél oldalt, amely nem is hosszú tájleírás, talán még annál is nehezebben emészthető, egyenesen megmosolyogtató részlet: "Hősünk azonban ezt nem vette észre, és egész sereg szórakoztató történetet adott elő, amelyeket hasonló alkalmakkor már sok helyen elsütött, nevezetesen a szimbirszki kormányzóságban Szofron Ivanovics Bezpecsnijnél, ahol jelen volt annak lánya, Adelaida Szofronovna és három sógornője: Marja Gavrilovna, Alekszandra Gavrilovna és Adelheida Gavrilovna; továbbá a rjazanyi kormányzóságban Fjodor Fjodorovics Perekrojevnél; valamint a penzai kormányzóságban Flor Vasziljevics Pobedonosznijnál és fivérénél Pjotr Vasziljevicsnél, ahol jelen volt az egyik sógornő, Katyerina Mihajlovna, és ennek két unokanővére, Roza Fjodorovna és Emilja Fjodorovna; végül a vjatkai kormányzóságban Pjotr Varszonofjevicsnél, ahol jelen volt a házigazda menyasszonyának nővére, Pelageja Jegorovna és ennek húga, Szofja Rosztyiszlavna, meg két mostohatestvére, Szofja Alekszandrovna és Maklatura Alekszandrovna."

Én képtelen voltam vigyorgás nélkül átrágni magam rajta a metrón.

Ahogyan már említettem, a mű erősen töredékes. A második könyv néhány megmaradt fejezete között rövid átvezető leírások szükségesek a cselekmény megértéséhez, néhol egész egységek, néhol csak mondatok vagy szavak hiányoznak.

Képzeljünk magunk elé egy gyönyörű szőlőföldet. A szőlőtőkék mértani pontosságú sorokban állnak, a föld nedves és koromfekete, a növények kövér szőlőfürtöktől roskadoznak. Ezután sajnálatos esemény történik: viharos szél söpör végig a tájon, majd jégeső is sújtja a földet. Szerencsére a pusztítás nem teljes, a csapások nem érintik az egész veteményest, csak bizonyos részeit. Ezeken a részeken kidőlt szőlőtőkék, a földre hullott, elvert gyümölcsök mutatják a vihar útját.

A Holt lelkek is ilyen. A valaha kerek, egész történetből egy megtépázott alkotás maradt szerzőjének pusztítása nyomán. A kár nem végzetes, de jelentős. Igaz, hogy a tőkék már nem állnak olyan szép sorban, a levelek sem olyan egészségesek már, de az épen maradt szőlő ugyanolyan édes.