24. A köpönyeg elemzése: a groteszk és az abszúrd a műben.

Groteszk elbeszélés. Témája önmagában nem nevetséges, hiszen a mű egy kishivatalnok megnyomorított életéről szól, aki halála után „visszajár”, hogy bosszút álljon a rajta esett sérelmekért. Hangneme tárgyilagos, néhol groteszk, komikus ábrázolásmód jellemzi. A mű végén romantikus fantázia-részlet található (kísértet-jelenet).

A komikum stílushumorként jelenik meg ebben a műben:

- név: Akakij Akakijevics – humoros hangzású

- a jelentéktelen részletek aprólékos bemutatása

Akakij életéről öregkoráig nem tudunk meg semmit.

- szójátékok, képtelen szótársítások, túlzások, ellentmondásos elemek.

Ez a mű egy eltorzult világot mutat be. Az értékrend megváltozott, Akakijevics nem is érzékeli saját elnyomottságát. A főhőst eltorzult takarékosság jellemzi. Életcélja kicsinyes, sőt ironikusan felnagyított. Életének egyetlen célja, hogy valaha új köpenyt vásároljon magának.

A cselekmény fokozatai:

1. a munka leírása, a főhős életének bemutatása, életcéljának megfogalmazása

2. az új köpeny megvásárlása, fogadtatása, ami a főhős számára túlzott boldogságot jelent

3. a köpeny elrablása – a főhős mély fájdalmának részletezése

4. Akakijevics halála, majd komikus kísértet-jelenet zárja a művet.

Akakij Akakijevics alakjával az író a felesleges ember típusát rajzolta meg ebben a műben. Ezt azonban nem csak a főhős képviseli. A „tekintélyes személy” bemutatásában is fellelhető. Ez a személy régen jelentéktelen volt, s most is csak saját „fontosságát” túlozza el. Továbbra is jelentéktelen figura, függetlenül magas társadalmi pozíciójától.

A mű végén a halál értelmezése:

1. Akakij Akakijevics a köpönyeg elrablása miatti bánatába hal bele.

2. A főhős egész életében tökéletes csinovnyik volt, majd önhibáján kívül kiváltotta egy feljebbvalója rosszallását, s így megszűnt engedelmes hivatalnok lenni. Emiatt omlott össze lelkileg, megdorgálták, lázas lett, emiatt halt meg.

A mű jelentőségét Dosztojevszkij emelte ki: „Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk ki.”

A köpönyeg

A hivatalnok novellák között a leghíresebb A köpönyeg (1842)című elbeszélése. Ezen is több éven át dolgozott: átírta, újra írta, kiegészítette.

Komikus előadás, stílus humor: A köpönyeg elolvasásakor egyre jobban az író stílusának a hatása alá kerül az olvasó. A humort, a komikus hatást az elbeszélés modora váltja ki, nem a téma: ez önmagában nem is nevetséges. Az elbeszélés nyomtatott szövege mögött mintha egy színész rejtőzne, aki mimikával és gesztusokkal kíséri az előadást. Hűvös, epikus tárgyilagossággal indul a novella, de ez a hangnem hirtelen megszakad, s a túlzott ingerültség, a maró gúny hangja váltja fel. Így a rögtönzés benyomása keletkezik, az eredeti közlési szándékot kitérők bontják meg. Az író még semmit sem mondott, de már hallottunk egy sebtében hanyagul odavetett anekdotát.

Különös, komikus hanghatása van a kereszt- és az apai névnek is: Akakij Akakijevics. Érdemes megfigyelni a többi felmerülő név komikus hangzását is. A jelentéktelenségek pedáns részletezésével ellentétben a fontos dolgokról hallgat a történetmondó, s gyakran megjátssza, hogy bizonytalan emlékezete ki-ki hagy. Az elbeszélés olykor a bizalmas bőbeszédűség jellemét ölti. Se szeri, se száma a különböző szójátékoknak, a képtelen túlzásoknak, fölösleges részletek kiemelésének, közbeszúrt anekdotáknak, logikátlan szókapcsolatoknak és ellentmondásoknak, a különféle szatirikus elemeknek. A tudatos stilisztikai, nyelvi megoldások azt eredményezik, hogy A köpönyeg elbeszélésmodora sajátos, hanyag és naiv fecsegésnek tűnik. Éppen ezért az élő szóbeli bizalmas rögtönzés hatását kelti. Ez az egész elbeszélést a valóságos történet illúziójával ruházza fel. Az eseményeket az elbeszélő olyan tényként tolmácsolja, amelynek nem ismeri pontosan minden részletét.

Humánus érzelmesség

A köpönyeg komikus stílusába néhány helyen váratlanul hatol be egy másik hangnem: a szentimentális-patetikus érzelmesség, az ellágyulás. Ezzel a megoldással érte el Gogol, hogy A köpönyeg egyszerű anekdotából groteszkké emelkedett. Gogolnál a téma csak másodlagos, maga a mese, a cselekmény igen egyszerű: egy senkitől meg nem hallgatott magányos, megnyomorított kisember észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el tőle. Halála után egy ideig kísértetként visszajár a túlvilágról, s “rangra és címre való tekintet nélkül mindenkiről leráncigál mindenféle köpönyeget”. A bosszú e komédiája igazságszolgáltatás Akakij Akakijevicsnek, de egyben az író ítélete is felette: élete nem több egy köpönyeg értékénél.

Eltorzult világ

A groteszk ábrázolás követeli meg, hogy a leírt esemény az élmények fantasztikusan korlátolt, kicsinyes világába ágyazódjék. Ennek szűk határai között az írónak módja van eltúlozni a részleteket és megbontani a mindennapok szokásos arányait. E világ törvényei és arányai szerint az egyhangú, lélekölő másolás. Tragikomikussá fokozódik az aprócska cél és az ironikusan felnagyított vágyálmok, a megnövekedett önérzet, emberi méltóság közti ellentét. Elégedett volt elevenebb és szilárdabb jellemű lett, viselkedéséből eltűnt az ingatag bizonytalanság. A helyettes irodafőnök estélyén a felnagyított boldogság lelkiállapota kezd visszájára fordulni: vannak drágább, szebb köpönyegek is, s az övét valaki gondatlanul a földre löki, bepiszkítja. A köpeny elrablása és a tekintélyes személy durva elutasítása, sértegetése pedig Akakijt a sírba viszi. Torz figura az elbeszélésben a rendőrfőnök is, aki épp az áldozat bűnösségét akarja bebizonyítani. A tábornokgondolat- és érzésvilága épp oly fantasztikusan leszűkített, korlátolt, mint Akakijé. Ebben a világban az arányok épp úgy eltolódtak, groteszk módon eltorzultak.

A főszereplő halálát többféleképpen is lehet értelmezni. A szokásos magyarázat szerint Akakij Akakijevicstől köpönyegével együtt emberi méltóságát, életét is elrabolták, s a szerencsétlen kishivatalnok belehalt bánatába. Egész pályafutása alatt megalázkodó, mintaszerű hivatalnok volt: mindig a magasabb állású személyiségek értékrendjéhez igazodott, létének legfőbb értelmét abban látta, hogy a rangban felette állók elismerését kivívhassa. Csupán egyetlen egyszer került olyan helyzetbe, mikor egy feljebbvalóját viselkedése felháborította. A saját hatalmától megmámorosodott tekintélyes személy valóságos dührohamot kapott Akakij ügyetlen, félénk kérelme miatt. A tábornok ezt szemtelen vakmerőségnek, megengedhetetlen lázadásnak minősítette, ráordított a megszeppent hivatalnokra, s egyszerűen kidobta irodájából. Addigi élete összeomlott. Másnapra magas láz tört ki rajta, s a betegség lefolyása gyorsabb volt, mint várni lehetett volna.

Fantasztikus befejezés

Akakij Akakijevics halálát ugyan olyan groteszk módon meséli el a történetmondó, mint születését. Száraz tényközlésként jelenti be: “Szegény Akakij Akakijevics végül kilehelte lelkét”. Majd váratlanul mindenféle apróságokra tér át. A befejezés is furcsa, groteszk játék: maga az elbeszélő jegyzi meg tréfásan: “…szerény kis történetünk váratlanul fantasztikus befejezést nyer.” Gogol humora megkacagtatja, megnevetteti az olvasót, de nem vált ki igazi jókedvet, derűt belőle: a kacaj összemosódik a megdöbbenéssel, a keserűséggel. Épp ez a groteszk ábrázolás célja. A köpönyeget először Arany János ültette át magyarra német fordítás nyomán (1875).

Történelmi háttér:

A XIX. század elején a felvilágosodás eszméiben való csalódás, kiábrándultság következtében megváltozott az emberek világnézete. Kétféle stílusirányzat alakult ki, a romantika és a realizmus. A romantikus írók általában elfordultak a társadalomtól, és egy fantázia szülte világba menekültek. Ezzel szemben a realista írók szembefordultak a társadalommal, és az eszményítés helyett a valóságot próbálták feltárni. A teljes valóság ábrázolásának érdekében a megfigyelés módszerét alkalmazták, adatokat gyűjtöttek, és tipikus alakokat ábrázoltak tipikus körülmények között. A tényeket írták le alaposan részletezve, objektív személytelenséggel.

Az orosz irodalomban is megjelentek a társadalmi viszonyok fonákságai. Az ország nagyon elmaradott volt, a feudális viszonyok miatt nem volt erős polgári osztály sem aki a reformok élére állt volna. A nemesi értelmiség kezdeményezte a polgári átalakulást, a cári önkényuralom megdöntését. Az orosz realista regényírók témája a szegény ember, a vidéki élet sivársága lett. Az alkotások középpontjába a bürokratikus cári rendszer kiszolgáltatott, megalázott áldozatai kerültek. Az írók felfedezték a fölösleges embereket, akik tétlenül, boldogtalanul tengetik életüket. Legkedveltebb témájuk a csinovnyik-ábrázolás volt. Az írók arra mutattak rá, hogy a kishivatalnokok képtelenek saját sorsuk irányítására, bármikor történhetnek velük olyan események, amelyek kibillenthetik őket a megszokott kerékvágásból és veszélybe sodorhatják életüket.

Cselekménye:

Cselekménye egyszerű. Basmacskin egy pétervári ügyosztályon hivatalnok, pontosabban címzetes tanácsos. Feladata nem más, minthogy naphosszat iratokat másoljon. Jól tudja , ennél nagyobb kihívásokra nem alkalmas, de jelenlegi helyzetével elégedett, feladatait pontosan, hiba nélkül hajtja végre. Egy alkalommal munkába menet vállán és hátán erősen érezte az orosz tél keménységét. Megvizsgálta rongyos hacukáját, s csalódottan látta, hogy annak anyaga itt-ott rendkívül elvékonyodott. Elvitte a ruhát barátjához, Petrovics szabómesterhez, aki azonban közölte vele, hogy azt megfoltozni már nem lehet, újat kell varrni helyette, amit ő szívesen meg is tesz. Szegény Basmacskin hosszú hónapokon át spórolt, hogy előteremtsen 80 rubelt az új köpönyegre. Mikor azonban a ruha elkészült, feledte a korábbi nélkülözést, és büszkén mutatta munkatársainak kincsét. Azok gratuláltak neki, és meghívták egy társasági összejövetelre. Az esti partiról Basmacskin éjfélkor távozott, de hazafelé szörnyű dolog történt. Útközben, egy sötét, kihalt téren útonállók elrabolták köpönyegét. Másnap ugyan feljelentést tett a rendőr-főkapitányságon, de igazából nem remélhette, hogy visszakapja tulajdonát. Barátai tanácsára ezért egy tekintélyes személyhez, egy tábornokhoz fordult. Az ő közbenjárásától remélte, hogy viszontlátja még köpönyegét. Azonban mikor előadta panaszát, a dölyfös tábornok úgy lehordta, hogy kis híján ájultan esett össze. Hazatért, de a kabát nélküli járkálás megtette hatását: ágynak esett, belázasodott. Jó háziasszonya ápolgatta, de mindhiába, néhány nap múlva eltávozott az élők sorából. Életében se foglalkozott senki vele, halála sem érdekelt senkit. Munkahelyére másnap már új hivatalnokot vettek fel. Azonban mégis sikerült elérnie, hogy az emberek egy ideig még róla beszéljenek. Halála után azonban kísértetként visszajárt a túlvilágról, és addig ráncigált le mindenféle köpönyeget, amíg az őt megszégyenítő tekintélyes személy bundájának elrablásával elégtételt nem vett sérelméért.

Az elbeszélés a gogoli műfaj – a groteszk novella – alappéldája. Sok eleme túlzó, képtelen, nemcsak a befejezés. Nehéz elképzelni a novellabeli viszonyokat, s hihetetlennek tűnik a főszereplő jelleme, viselkedése is.

A valóságelemek (a hivatal, a nevek, a rendőrségi utasításra történő utalás) és a túlzások, a valóságon túli dolgok, az irracionalitáskeveredése, a hitelesnek tűnő, de pontosan nem meghatározott helyszínek (Pétervár utcái, negyedei, a Kalinka híd), az olykor túl részletes leírások, jellemzések egy különös világot teremtenek. Gogol elbeszélésének világa alapvetően nem fiktív, de képtelenségeivel mégis azzá válik. Az ábrázolt világ ilyen mértékű torzítása és a befejezés fantasztikumba fordítása nyilvánvalóan tudatos alkotói cél.

Kelet-Európa realista irodalmában megfigyelhető néhány olyan vonás, melyek Nyugat-Európa realista hagyományaira nem jellemzőek. Ezek egyik példája a személyek és a helyszínek fiktívítása: keverednek a valós, hiteles események, helyek, személyek a fiktív helyekkel, személyekkel, eseményekkel. Ennek nagy valószínűséggel történelmi, társadalmi okai is vannak – Gogolt is érték támadások A revizor miatt, sokan ugyanis azt gondolták, hogy a szerző személyüket vádolja a visszaélésekkel, csalásokkal.

A gogoli groteszk a komikum összetett, többrétegű válfaja: a főhős egyszerre nevetséges, komikus figura (pl. modora, beszédmódja), illetve szánalmas, kiszolgáltatott áldozat. Csúf, buta, a másoláson kívül másra nem képes, koszos, nyomorúságos körülmények közt él, igénytelen (pl. étkezése), de szerény, kitartó, tisztelettudó (feljebbvalóival szemben), jószívű (pl. kollégáival) is.

A cselekmény más elemeiben is szerepe van a groteszk humornak: a főszereplő élettörténete, születésének, nevének körülményei, jellemzése; a Petrovics házaspár bemutatása (ez a rész anekdotikus is egyben – Petrovicsné és a gárdakatonák); Akakij és Petrovics alkudozása; a pénz előteremtésének története; a tekintélyes személy bemutatása és annak viselkedése („beszélgetése” barátjával), az új köpeny elkészültének története és az abszurd befejezés, a hulla garázdálkodása.

Az elbeszélés problémarendszerében jelen vannak ugyanakkor a korabeli orosz valóság konkrétumai is:

• társadalmi viszonyok (hivatali viszonyok, rangkórság; a szabó felszabadított jobbágy), közállapotok (utcák, negyedek állapota, közvilágítás);

• életkörülmények (Akakij lakása, a hivatali helyettes irodafőnök lakása);

• általánosabb társadalmi problémák (Petrovics alkoholizmusa, szegénység-gazdagság ellentétei: az utcakép változása Akakij útján, míg eljut a főnökhelyettes lakásáig).

Az ellenpontozás is hozzájárul a novellaértelmezés, a komikumértelmezés összetettségéhez. Az olvasó mindvégig egy Szentpéterváron játszódó történetet olvas, az események menete a torzítások, túlzások ellenére hitelesnek tűnik – a valóságelemek és a komikum elemei egyensúlyban vannak. A történet befejezése azonban a korábbi komikus motívumoknak is új értelmet ad, mintegy az egész történet átértelmezésére kényszeríti az olvasót. Megbillen az egyensúly, a hitelesség megszűnik, a valóság fiktívvé, abszurddá válik. A kísértet történetében a népi szájhagyomány, a mese és a pletyka elemei ötvöződnek az elbeszélés korábbi elemeivel.

Groteszk: Grottesco =„barlangbéli” (ol.) szóból; kevert esztétikai minőség; rút, torz, félelmet keltő vonások ötvöződnek benne mulatságos vagy kedves elemekkel.

Gogoli groteszk: A komikum összetett, többrétegű válfaja: a főhős egyszerre nevetséges, komikus figura és szánalmas, kiszolgáltatott áldozat. Csúf, buta, élhetetlen, igénytelen, ugyanakkor szerény, kitartó, tisztelettudó, jószívű.