19. Emma Bovarie és Charles jellemzése

---Emma Bovary: a regény címszereplője (bár Charles anyja és első felesége szintén mint Madame Bovary jelenik meg). Férjéhez nem szerelemből, inkább kíváncsiságból ment hozzá, hogy megszabaduljon a családi ház unalmától. Titkos viszonyaiban sem lel kielégülést. Vergődik álmai és a kisszerű környezet között, mindig valami regényes eseményre vár, hasonlóra az olvasmányemlékeihez. A zárdában Chateaubriand-, Walter Scott-, Lamartine-műveket, házasélete válságaiban egyszer mélyen vallásos írásokat, majd ateista propagandát és erotikus regényeket forgat. Emma romantikus fantáziáit következesen meghiúsítja a gyakorlati élet. Flaubert arra használja ezt az egymás mellé helyezést, hogy mérlegelje mindkét témát. Emma szeszélyessé és nevetségessé válik a mindennapos valóság érdes fényében.

---Charles Bovary: Emma férje, egy nagyon egyszerű és hétköznapi férfi. Kisvárosi orvos, de mint minden másban itt sem túl sikeres. A tanulmányait annak idején elhanyagolta, orvosi vizsgáit nem tette le, így nem mer kockáztatni, csak ártalmatlan gyógyszereket ír fel a betegeinek. Első felesége a ronda és öreg Héloïse, akit az anyja szerzett neki. Emmáért rajong, de nem érti meg. Unalmas társalgó és hiányzik belőle minden romantika. A felesége halála után a magáévá teszi az asszony nagyzoló allűrjeit: hármas koporsóba temetteti, stb. Charles sosem gyanakodott, hogy a felesége megcsalja őt. Mikor neje elhunytát követően felfedezi a levelezését, összeomlik.

20.A mellékalakok jellemzése a Bovariné címü regényben, Homais, Justin apatikussegély...

---Homais úr: a Yonville-i patikus. Materialista gondolkodású nyárspolgár. A korszak fanatikus természettudományosságának paródiája. Egy alkalommal meggyőzi Charles-t, hogy hajtson végre egy dongalábműtétet, amivel elismerést vívhatna ki. Az operáció katasztrofálisan végződött. Míg Bovary-ék tönkremennek, addig Homais karrierje látványosan ível felfelé, bár semmivel sem tehetségesebb, vagy értelmesebb mint Charles.

--- Justin: Homais patikussegédje. Titokban reménytelenül szerelmes Emmába, aki nem veszi észre, hogy a sokat áhított őszinte szív ott van tőle egy karnyújtásnyira.

21. Az orosz realista irodalom, a felesleges ember.

A realizmus az irodalomban a XIX. század első harmadában jelent meg a romantikával párhuzamosan. A realista ábrázolásmód – ellentétben a romantikával – nem az eszményi tökéletesség,hanem a valóság bemutatására törekszik.Oroszországban is nagy hatással volt az írókra, költőkre.

Az orosz elmaradottságotábrázoló realizmus történelmi háttere

ként fontos elmondani, hogy Nagy Péter uralkodásáig (1682-1725) Oroszországnak Európához nincs köze: mélységes ázsiai elmaradottságban, elnyomatásban él.II. Katalin (1762-1796) felvilágosult abszolutizmusa sem teremtett európai viszonyokat államaéletében. I. Sándor cár (1801-1825) az európai liberális, romantikus eszméken nevelkedve némiképpennövelte az írók viszonylagos szabadságát (bár a cári önkény miatt ez rendkívül szűk körű volt), de az1825-ös dekabrista felkelés leverését követően I. Miklós (1825-1855) még szigorúbban üldözte a nyílt politikai gondolatokat, így a haladó eszmék leginkább az irodalomban, annak célzásai, sejtetései mögé bújtatva jelenhettek meg. Noha II. Sándor cár (1855-1881) már jobban belátta a változtatások szükségességét s tett is lépéseket (pl.1861-ben cári rendelettel felszabadította a jobbágyokat), deOroszország még mindig mérhetetlen elmaradottságban élt. 

Az orosz realista irodalom

ebből következőleg

szociális jellegű, hiszen az elnyomotttömegek életének valóságos ábrázolásából indul ki

. Az írók (polgárság híján nemesi származásúak)némiképp lelkiismeret-furdalással, bűnbánattal tárták fel a szenvedő elnyomottak (a parasztság vagy avárosi kishivatalnokok) életét.

Az orosz realizmusban sok maradt a romantikából

(Puskin örökségéből),

emiatt

-szemben a nyugat-európai realizmussal -