7. A névszók. A főnév fogalma, jelentése: konkrét (és fajtái) és elvont (és fajtái). A főnév mondatbeli szerepe. Készítsen indukciós anyagot a főnév mondatbeli szerepének magyarázatához!

A névszók kategóriája gyűjtő kategória az alapszófajokon belül, ahová több szófaj tartozik a köztük lévő hasonlóságok alapján. A névszó valóságos vagy elvont dolognak, fogalomnak, ezen megfigyelhető tulajdonságnak vagy mennyiségnek a neve. A névszók közé tartozó szófajok: a) főnév, b) melléknév, c) számnév és d) névmások. A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt, élettelen tárgyat (szubsztanciát), gondolati és elvont dolgot jelent, illetve ezek fogalmát jelöli. A főneveknek jelentésük szerint két fajtájuk van: konkrét és elvont. A konkrét főnevek a valóban létező vagy ilyennek gondolt élőlények és tárgyak nevei. Az elvont főnevek fogalmak, gondolati jelenségek, cselekvések, tulajdonságok, állapotok megnevezői. A konkrét főnevek között megkülönböztetjük a közneveket és a tulajdonneveket. A köznév több egyforma dolog általánosítás alapján elvont közös neve. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek a saját, külön neve, amely azonosításra, identitifikációra szolgál. A köznév jelentése szerint többféle lehet: a) egyedi név, b) gyűjtőnév és c) anyagnév. Az egyedi név hasonló élő vagy élettelen egyedek közös neve. A gyűjtőnév több élőlényből vagy élettelen dologból álló csoport megnevezője, összefoglaló neve. Az anyagnév olyan dolognak a neve, amelynek legkisebb része is olyan nemű és nevű, mint nagyobb mennyisége. A tulajdonnév fajai: A tulajdonneveknek számos típusa ismeretes: a) személynév, b) állatnév, c) földrajzi név, d) égitestek nevei, e) intézménynevek, f) címek, g) márkanevek és h) egyéb nevek. Az elvont főnevek mind köznevek. Jellegzetes alfajaik: a) tulajdonságot kifejezők (okosság, jóság, szépség, becsületesség), b) állapotot kifejezők (terhesség, betegség, vakság, düh), c) cselekvést, létezést, történést kifejezők (úszás, esés,létezés) és d) egyéb elvont fogalmat kifejező főnevek. A főnév a mondatban valamennyi mondatrészi szerepben megjelenhet, s ennek megfelelően toldalékolása is igen változatos.

8. A melléknév fogalma, fajai. A melléknév alak- és mondattani sajátosságai. Készítsen begyakorló feladatokat a témához!

A melléknév tulajdonságot megnevező alapszófajú szó. Személyeknek, dolgoknak, fogalmaknak valamely jegyét, járulékos fogalmát nevezi meg. A melléknévvel kifejezett tulajdonság lehet: a) érzékszerveinkkel érzékelhető (nagy, gyors, lila, büdös, sápadt, hangos, érdes, sós, sötét); b) gondolatban megalkotott, érzékszerveinkkel nem észlelhető (békés, jó,öntudatos, tisztességes, szerény, erényes, hű, félénk).

a)Kifejezheti a melléknév, hogy egy cselekvés, történés, állapotban lét szokása, természete valakinek, valaminek: fázós, hajlékony, csintalan. b) Jelölheti a valamivel való ellátottságot:eszes, sós, virágos, poros. c) Kifejezheti a két előző pont ellentétét is, azaz hogy egy cselekvés, történés, állapotban lét nem szokása, nem jellemzője valakinek, valaminek, illetve a valamivel ellátatlanságot: szántatlan, színtelen, eszetlen, sótlan. d) Megnevezhet valahonnan származót, valamihez tartozót: magyarországi, újvilági, falusi, ottani, múzeumi, vasúti. e) Helyzetet jelölő melléknevek: innenső, közbülső, túlsó, alsó, felső, középső, oldalsó, külső, belső. f) Mértéket kifejezők: méteres, hatalmas, évi, diónyi, óriási, pohárnyi.

A melléknevek a névszóragozás szabályai szerint toldalékolhatók. Jellemző sajátosságuk a fokozhatóság. A melléknév a mondatban jellemzően jelző (minőség-, mennyiség-, vagy értelmező jelző).

9. A számnév fogalma, fajai: határozott (tőszámnév, sorszámnév, törtszámnév) és határozatlan számnevek. A számnév mondatbeli szerepe. A számnevek helyesírása. Készítsen begyakorló feladatokat a számnevek helyesírásának témájához!

A számnév a főnévvel megnevezhető dolgoknak mennyiségét vagy a sorban elfoglalt helyét megnevező alapszófajú szó: három, tíz, egyharmad, kilencvenegyedik, kevés. A számnév a számot, mennyiséget vagy számszerű pontossággal, határozottsággal, vagy pedig csak hozzávetőlegesen, nagyjából nevezi meg. Eszerint a számneveknek két faját különböztetjük meg: a) határozott számnév és b) határozatlan számnév. A mennyiséget pontosan megnevező határozott számnevek további három alcsoportra oszthatók: a) tőszámnév, b) sorszámnév és c) törtszámnév. A tőszámnév magát a számot, a mennyiség nagyságát nevezik meg: egy, száz, ezer, hárommillió. A sorszámnevek a dolgoknak a sorrendben elfoglalt helyét nevezik meg: harmadik, tizennegyedik, ötvenedik. A törtszámnevek azt fejezik ki, hogy az egésznek hány egyforma részre bontással kapott töredékét kell értenünk; pl. harmad, háromnegyed. A határozatlan számnevek csak nagyjából jelölik meg a mennyiséget, mert gyakran nem tudjuk vagy nem akarjuk pontosan megnevezni a számot: sok, kevés, számtalan, tömérdek, rengeteg. Mivel a számnév jelentése, alaktani viselkedése és mondatbeli szerepe nagyban hasonló a melléknévéhez, nagyrészt a melléknévvel azonos toldalékokat vehet fel, illetve mondatbeli szerepük is közel áll egymáshoz. Mondatrészként többnyire mennyiség-, minőség- vagy kijelölő jelző. A számneveket írhatjuk számjegyekkel és betűkkel egyaránt. Betűkkel a számneveket kétezerig egybeírjuk: ezernyolcszáznegyvennyolc. Kétezer fölött csak a kerek ezreseket írjuk egybe: hétszáztízezer. Más esetben hátulról számított ezresekre bontjuk őket: egymillió-ötszáztíz-ezer-huszonhárom. Ha a sorszámneveket számjegyekkel írjuk, akkor utánuk pont következik: 6.,7., 123. A pontot akkor is megtartjuk, ha a sorszámnévhez toldalék kapcsolódik: 12.-ben, 34.-et. A sorszámnév pontját a keltezésben elhagyjuk: szeptember 1-én, november 7-i. Nincs pont az évszám után, ha az utána következő hónapnévvel vagy más szóval birtokviszonyban áll: 1848 szabadságharca. Számok összekapcsolására, főleg a valamettől valameddig viszony érzékeltetésére a számok közé nagykötőjelet teszünk: 25–30. oldal.