Добавил:
Опубликованный материал нарушает ваши авторские права? Сообщите нам.
Вуз: Предмет: Файл:

lexikológia2018

.pdf
Скачиваний:
3
Добавлен:
26.01.2021
Размер:
286.58 Кб
Скачать

hajtott személyszállító járművet jelölte (ma már a gépkocsit is jelenti), az ír csak azt, amikor valaki tollal a kezében írt (ma már a számítógépen is írunk), a toll csak a madártollból készült írószerszámot (ma már a golyóstollat is) stb.

Az eddig említett jelentésváltozások részlegesek, mert a szó alapjelentése megmaradt, és ehhez társultak a további mellékjelentések, és így a szó poliszémmé, azaz többjelentésűvé vált. Ám ismerünk teljes jelentésváltozást is, amikor a szó jelentése teljesen megváltozik, és új alapjelentése lesz. A hős szó pl. eredetileg ifjú, a trágya szó fűszer, a ravasz pedig róka jelentésben volt használatos, és mai jelentésükben az eredeti alapjelentés már nem ismerhető fel, nincs benne.

Olyan is előfordul, hogy egy hangalak egészen mást jelentett korábban, mint amilyen jelentésben ma használjuk. A húgy szó pl. ma vizelet jelentésben ismert, ám korábban csillag jelentésben használták, mely jelentésben a szó eltűnt, felváltotta a csillag szó, majd később ugyanaz a hangalak egy más jelentésben tűnt fel.

A jelentésváltozás kapcsán szólnunk kell a jelentés elhomályosulásáról is. Pl. sok mai ragunk és névutónk testrésznévből alakult, de ma már ez a laikus beszélő előtt nem ismert. A bél szóból alakult pl. a belül névutó, a -ban/-ban rag; a mell szóból a mellett, mellől, mellé névutó; a szem szóból a szembe stb.

Az archaizmusok és neologizmusok kapcsán már szóltunk arról, hogy vannak jelentésbeli neologizmusok és jelentésbeli archaizmusok egyaránt. Amikor egy szónak új jelentése alakul ki bármilyen jelentésbővülés útján, tulajdonképpen jelentésbeli neologizmus jön létre. Amikor ellenben egy-egy jelentése eltűnik, elhalványul egy szónak, akkor ez a jelentés archaizálódik. A tárgy szónak az a jelentése, amelyben pl. Gárdonyi Géza használta legismertebb regényében, ma már archaizálódott. A baj szónak is van olyan jelentése, amely ma már archaikus, azaz elavult: ez a jelentés a harc, csata, és ma már csak a bajt vív, bajvívás szókapcsolatban, szóban él.

A lexikográfia fogalma, tárgya, feladata, kapcsolata más tudományokkal és tudományterületekkel. A szótár, a szótártípusok. A magyar nyelv legfontosabb szótárai. Szótáraink használata a gyakorlatban

A szótár olyan kézikönyv, amely egy vagy több nyelv szavait sorolja fel valamilyen elméleti és/vagy gyakorlati céllal, rendszerint alfabetikus rendben, helyesírási, kiejtési, grammatikai, jelentéstani, történeti (etimológiai), stilisztikai és/vagy nyelvhasználati információkkal, magyarázatokkal kiegészítve.

A szótárak szerkesztésével, összeállításával a lexikográfia foglalkozik, a szótárszerkesztők pedig a lexikográfusok.

A lexikográfia nagy múltra tekinthet vissza. Az első időkben nem mai értelemben vett szótárakat készítettek, hanem szójegyzékeket. Már az i. e. is készültek ilyenek, pl. az i. e. 5. században Homérosz munkáiban található ismeretlen szavakból készült szójegyzék. Az első maihoz hasonló szótár az i. 1. században készült, és „természetesen” latin nyelvű volt.

A magyar lexikográfia története is szójegyzékekkel kezdődött. A legrégibb fennmaradt magyar szójegyzék (glosszárium) a Köningsbergi (ma Kalinyingrád, Oroszország) töredék a 14. század második feléből származik és mintegy száz magyar szót tartalmaz. Ezek a szójegyzékek azonban még nem szótárak, hiszen ahhoz, hogy a szavak gyűjteménye szótár legyen, a szavakat valamilyen cél szerint rendszerezni kell, általában betűrendben. A betűrend

azonban nem cél, nem is tudományos módszer, csak egyfajta rendezési, szerkesztési elv, amely megkönnyíti a szótár használatát, a szavak keresését. A cél az, ami miatt a szótár készül.

Az első igazi magyar szótár a 17. században készültek. Az első szótárunkat Szenci Molnár Albert készítette, és 1604-ben jelent meg Nürnbergben. Latin–magyar, magyar–latin szótár volt, mely több kiadtást is megért (1611, görög értelmezésekkel 1621, német magyarázatokkal 1708).

Pápai Páriz Ferenc latin–magyar, magyar–latin szótára Lőcsén jelent meg 1708-ban. Ez volt a második magyar szótár. E két könyv hosszú ideig nagy hatást gyakorolt a későbbi magyar szótárirodalomra.

A kezdeti időkben szójegyzékeket, szótárakat vagy a nyelvtanulás elősegítésére készítettek, vagy pedig azért, hogy a nehéz, kivételnek számító szavakat leltározzák.

Attól függően, hogy az adott szótár milyen célt szolgál, több szótártípust különböztetünk meg. Alapvetően két fő típust különböztetünk meg:

1.gyakorlati céllal készült kétvagy többnyelvű szótárak (nevezik őket interlingvális szótáraknak is), ill.

2.egynyelvű szótárak, melyek általában tudományos törekvésűek.

A kétvagy többnyelvű szótárak a nyelvelsajátítást segítik, az egyik nyelv szavait egy másik nyelv szavainak segítségével magyarázzák, értelmezik.

Az egynyelvű szótárakat különbözőképpen osztályozzák. Alapvetően hat típusukat szoktuk megkülönböztetni:

1.értelmező szótárak

2.tájszótárak és nyelvjárási szótárak

3.történeti szótárak

4.etimológiai szótárak

5.sajátos rendeltetésű szótárak

A legtöbb szótár természetesen nem tiszta típusú, azaz leggyakrabban egyszerre több csoportba is besorolható, ám az egyik vagy másik funkciója inkább jellemző, mint a többi. Az értelmező szótárak szerepe a szavak jelentésének, jelentéseinek bemutatása, értelmezése, az ismeretlen szavak jelentésének körülírása.

A tájszótárak a területi nyelvváltozatok szókészletét dolgozzák fel. Ezen belül megkülönböztetünk tájszótárakat és nyelvjárási szótárakat. Előbbiek csak a valódi és jelentésbeli tájszavakat, azaz a nyelvjárások sajátos szókincsének elemeit) tartalmazzák, utóbbiak egy-egy nyelvjárás teljes szókészletét.

A történeti szótárak a szókészlet és az egyes szavak történetét vizsgálják, s azt mutatják be, hogyan változott a nyelv története folyamán egy-egy szó hangalakja, jelentése, helyesírása, mikortól adatolható a nyelvben stb.

Az etimológiai szótár a szókészlet elemeinek eredetét vizsgálja.

Az írói szótárak egy-egy kiemelkedő író, költő által használt szavak gyűjteménye.

Végül a sajátos rendeltetésű szótárak közé az olyan szótárak tartoznak, amelyek egy-egy konkrét célközönség számára készülnek, pontosan meghatározott céllal. Ilyen például az idegen szavak szótára, a helyesírási szótár, a terminológiai szótárak, a nyelvhelyességi szótárak, a ragozási vagy a szóvégmutató szótárak.

A szótárakban a szavak általában betűrendben találhatók, de vannak olyan szótárak is, amelyek pl. fogalomkörönkénti csoportosításban adják meg a szavakat és szócsaládjukat. Az ilyen szótárakat thesaurusoknak nevezzük.

A szótárakban a szavak és a szavakhoz fűzött magyarázatok, értelmezések úgynevezett szócikkekbe foglalva találhatók. A szócikk a címszóval kezdődik, amely rendszerint nyomdatechnikailag kiemelt (pl. vastagabb betűvel van szedve), majd utána következnek azok az információk, amelyeket a szótár szerkesztői fontosnak tartanak közölni a szótár

használójával. A szócikkben található ismeretek attól függően változnak, hogy mi a szótár célja és milyen a terjedelme.

A különböző nyelvek lexikográfusai más-más hagyomány szerint választják ki, hogy a szó mely alakja legyen az úgynevezett szótári alak. A magyar lexikográfiai hagyomány szerint a magyar szavak szótári alakja a ragokról és jelektől megfosztott alak. A főnevek pl. alanyesetben és egyes számban kerülnek a szótárba, az igék pedig egyes szám 3. személyben, kijelentő módban és alanyi ragozásban. Ennek az az oka, hogy mind a főnevek, mind pedig az igék esetében a magyar nyelvben ez a forma számít a leginkább alapalaknak, ugyanis (az ikes igék kivételével) az összes toldalék, amely szerepel a szó tövén, úgynevezett testetlen zérusmorféma.

Terjedelmük alapján megkülönböztetünk:

1.kisszótárakat (zseb-, útiés miniszótár);

2.kéziszótárakat (kb. 40–60 ezer címszó);

3.nagyszótárakat (kb. 70 ezer címszón felül).

A magyar nyelv jelentős szótárai:

A felsorolás szótártípusonként történik, amely tükrözi az egyes típusok kialakulásának időrendjét, a típuson belül a szótárak megjelenésének sorrendjét is.

I.Értelmező szótárak

1.Czuczor Gergely – Fogarasi Antal: A magyar nyelv szótára I–VI. Pest, 1862–1864. (CzF.)

2.Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára I–II. Pest, 1867–1872. (Ball.)

3.A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Budapest, 1959–1962. (ÉrtSz.)

Bárczi Géza és Országh László szerk.

Kb. 60 ezer szócikk. Köznyelvi szavak (beleértve a köznyelvi idegen savakat is), ill. kis mértékben a tájszavak és szakszavak. Normatív jellegű, számos minősítést tartalmaz. Purgált és purgálatlan változat, bolonyik.

4. Magyar Értelmező Kéziszótár I–II. Budapest, 1972. (ÉKsz.)

Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor és Kovalovszky Miklós szerk. Kb. 70 ezer értelmezett szó, kb. 15 ezer állandósult szókapcsolat.

5. Magyar Értelmező Kéziszótár, második, átdolgozott kiadás. Budapest, 2003. (ÉKsz.2) Pusztai Ferenc főszerk.A kéziszótár átdolgozott, felújított második kiadása. Újdonsága az első kiadáshoz képest: az 1972 óta bekerült új szavak, jelentések felvétele; a címszó mellett piktogram utal a gyakoriságra; szlovákiai, romániai és ukrajnai magyar szavak is kerültek mutatványként a szóanyagba (Csernicskó István révén).

II. Tájszótárak és nyelvjárási szótárak

1838: Vörösmarty Mihály szerk.: Magyar Tájszótár 1893–1901: Szinnyei József szerk.: Magyar Tájszótár (I–II) 1979-től: Új Magyar Tájszótár

A tájszótárak és nyelvjárási szótárak típusai:

a)általános tájszótár (a köznyelvben ismeretlen szavakat elvben a nyelvterület egészéről összefoglaló): Magyar tájszótár, 1838, ill. Szinnyei 1893–1901, Új magyar tájszótár

(1979-től)

b)regionális szótár (egy régió teljes szókészletét bemutató): Csűry Bálint: SzamSz., Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár, A km nyj-ok szótára (A–C)

c)regionális tájszótár (egy-egy régió tájszavai): Kriza János: Erdélyi tájszótár, Tóth Imre: Ipoly-menti palóc tájszótár, Márton Gyula: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai, Kontra–Vázsonyi: Túl a Kecegárdán, Márton–Péntek–Vöő: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai

d)helyi szótár (egyetlen település szókészlete): Kiskanizsai szótár

e)helyi tájszótár (egy település tájszavai): Imre Samu: Felsőőri tájszótár, Kiss Jenő: Mihályi tájszótár

f)nyelvföldrajzi szótár (egy régió nyelvatlasz-módszerrel gyűjtött szavait tartalmazza): Gálffy Mózes – Márton Gyula: Székely nyelvföldrajzi szótár

g)nyelvjárási hiányszótár (a köznyelvben meglévő, de a nyelvjárásban nem használt szavak szótára): Hegedűs Attila: Kisnémedi tájszótár

III.Történeti szótárak

1.Magyar nyelvtörténeti szótár I–III. füzet. Pest, 1868–1871, Mátyás Flórián.

2.Szarvas Gábor – Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár I–III. Bp., 1890–1893.

3.Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára I–II. Bp., 1902–1908.

4.Szabó T. Attila: Erdélyi magyar szótörténeti tár I–IX.

IV. Etimológiai szótárak

1.Gombocz Zoltán – Melich János: Magyar etymologiai szótár I–XVII. füzet. Bp., 1914– 1944.

2.Bárczi Géza: Magar szófejtő szótár. Bp., 1941.

3.Benkő Loránd szerk., A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV.

4.Lakó György szerk., A magyar szókészlet finnugor elemei I–II.

5.EtimologischesWörterbuch des UngarischeSprache.

V.Sajátos rendeltetésű szótárak

1.Deme László – Fábián Pál szerk., Helyesírási tanácsadó szótár.

2.Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila szerk., Helyesírás. Bp., 2004.

Szabályzat, szabálymagyarázat, példatár és szótár egyben. Vannak benne határon túli magyar szavak is, köztük kárpátaljaiak is (Beregszászi Anikó és Csernicskó István révén).

3.A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Bp., 1984.

4.Keleti nevek magyar helyesírása. Bp., 1981.

5.Papp Ferenc szerk., A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Bp., 1969.

6.Bakos Ferenc szerk., Idegen szavak és kifejezések kéziszótára.

7.Idegen szavak szótára: megjelenés alatt.

8.Elekfi László: Magyar ragozási szótár.

9.O. Nagy Gábor – Ruzsiczki Éva szerk., Magyar szinonima szótár. Bp., 1978.

10.Kiss Gábor szerk., Magyar szókincstár.

A magyar szótárak között egyedülállóan nemcsak a szinonimákat, hanem az antonímákat is közli. Tágan értelmezi a szinonima fogalmát. Vannak benne elvétve kárpátaljai magyar szavak is Beregszászi Anikó révén.

11.Orvosi, műszaki, nyelvészeti stb. terminológiai szakszótárak.

12.Írói szótárak, pl.: Juhász Gyula költői nyelvének szótára; Petőfi-szótár.

13.Szólásgyűjtemények (pl. O. Nagy Gábor: Mi fán terem?; Magyar szólástár stb.)

14.Grétsy László – Kovalovszky Miklós szerk., Nyelvművelő kézikönyv I–II. Bp., 1983, 1985.

15.Grétsy László – Kemény Gábor szerk., Nyelvművelő kéziszótár. Bp., 1996.

Jelentős magyar interlingvális szótárak

1.Országh László: Angol–magyar, Magyar–angol nagyszótár

2.Hadrovics László – Gáldi László: Orosz–magyar, Magyar–orosz nagyszótár

3.Halász Előd: Magyar–német és német–magyar nagyszótár

Az interlingvális szótárak vonatkozásában a magyar lexikográfia nagy adóssága, hogy a szomszédos kisebb nyelvek vonatkozásában nem készültek el a nagyszótárak (szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén).

4.A magyar–ukrán magyar szótárak vonatkozásában is jelentős a magyar lexikográfia adóssága:

Csucska, P. – O. Rot – J. Szák 1961. Magyar–Ukrán Szótár. Budapest–Ungvár: Akadémiai Kiadó – Kárpátontúli Területi Kiadó.

Katona Lóránt: Ukrán–Magyar szótár. Budapest–Uzsgorod: Akadémiai Kiadó – Kárpátontúli Területi Kiadó, 1963.

Palkó István – Palkó Gyula: Magyar–Ukrán, Ukrán–Magyar kisszótár. Ungvár: Tárogató Könyvek, 1997.

Margitics Katalin: Ukrán–magyar kisszótár. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola,

LizanecPetro szerk.: Magyar–ukrán szótár. Ungvár: IVA Kiadó, 2001.

NyorbaSzvitlana: Vodohraj. Ukrán–magyar, magyar–ukrán és frazeológiai szótár.

Ungvár: Hrazsda, 2003.

Udvari István szerk.: Ukrán–magyar szótári adatbázis I–VI. Nyíregyháza.І (2003, А–Ґ), ІІ (2002, Д–К), ІІІ (2000, Л–О), ІV (2001, П), V (2001, Р–У), VI (2000, Ф–Я).

A szótárak anyaga 5–10 évente felújításra szorulna. Ám a hagyományos kézi szerkesztésű, cédulázós módszerrel készülő szótárak hatalmas munka-, emberés pénzigénnyel járnak. Ám a számítástechnika fejlődése szerencsére a lexikográfiában is hatalmas lendületet hozott az 1990-es évektől kezdődően.

A 20. sz. végétől új korszak a lexikográfiában: a nyelvtechnológia

Számítógépes szótárak: interlingválisak (pl. hangos szótárak is), helyesírásiak, szinonimaszótárak stb.

Az új szótárak már nem cédulás módszerrel, hanem hatalmas élőnyelvi korpuszok, számítógépes adatbázisok alapján készülnek, melyek egyrészt csökkentik a szerkesztési időt és költségeket, másrészt segítik a keresést, osztályozást, feldolgozást.

Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Korpusznyelvészeti Osztályán készülő Magyar Nemzeti Szövegtár pl. (amelyet egyébként kárpátaljai magyar anyaggal is folyamatosan ellátunk a főiskola Hodinka Antal Intézetének munkája során) több száz milliós szövegszónyi korpuszát már az ÉKsz.2 szerkesztése során is felhasználták: ez alapján kerültek a gyakorisági piktogramok a címszavakhoz.

Az ilyen korpuszok révén lehetővé válik pl. az, hogy pillanatok alatt kilistázzuk az összes olyan szót, ami mondjuk -ság képzős, vagy főnév, esetleg amelynek több jelentése van, vagy amelyek ukrán eredetű idegen szavak, vagy akár azt is megtehetjük, hogy kiszűrjük azokat a szavakat, amelyek 2005-ben kerültek a magyar nyelvbe stb.

Тут вы можете оставить комментарий к выбранному абзацу или сообщить об ошибке.

Оставленные комментарии видны всем.

Соседние файлы в предмете Mai magyar nyelv